Szolgálat 84. (1989)

Tanulmányok - Adriányi Gábor: Szent István, az első apostoli király

hozott fel arra, hogy Magyarországon a pápának egyházi hivatalok adományozásánál a megerősítés jogán kívül semmiféle hatalma sincs: az egyházi hivatalok adományozása ugyanis a magyar királyokat illeti.

Werbőczi argumentumait a történelemtudomány sorra megcáfolta. Hármaskönyve hivatalos törvényerőre sohasem emelkedett; a királyi főkegyúri jogról szóló előadása mégis "a magyar közjog és egyházi jog sarkalatos tétele lett" (Fraknói 1895, 214-215). Főként a Hartvik-legenda nyomán előadott érvelése ment át a köztudatba: "A magyarok nem apostoli tanításra, vagyis apostolok szent beszédeire, akiknek fejedelmét a földön a pápa helyettesíti, tértek a katolikus hitre, hanem saját királyuknak. Szent Istvánnak... intézkedése következtében... Innen érdemelte ki a király és apostol nevet, mert tanításával, cselekedeteivel és példaadásával a földön az apostolokat helyettesítette. És ugyanazért a pápa adományából címereként szentsége jeléül a kettős keresztet is méltán érdemelte ki; hogy tudniillik: királynéik és apostolnak joggal mondjuk." (Werbőczi 71-73.)

Werbőczi más magyar államférfiakkal karöltve II. Ulászló és II. Lajos uralkodása alatt (1490-1526) arra is kísérletet tett, hogy a magyar király számára a Szentszéknél az apostoli királyi címet hivatalosan is megszerezze (Fraknói 1895,225; 1899,180-181). Fáradozása nem járt sikerrel, csakúgy, mint II. Ferdinánd kísérlete sem, aki abszolutisztikus egyházpolitikájának kiépítése érdekében 1627-ben mind Pázmánynál, mind VIII. Orbán pápánál is hasonló lépéseket tett (Fraknói 1895, 333-348; 1899,177-215). Jellemző Pázmányra, hogy míg ő a királyi főkegyúri jogot nemcsak elismerte, henem annak megtagadását mint az "ország közvégzéseinek" (publicum statútum) megsértését jellemezte, addig kisujját sem mozdította Ferdinánd óhajának előmozdításában (Fraknói 1895,336 és 342-343; 1899, 190-191).

A Habsburgok főkegyúri jogai

Ha a hivatalos címet megszerezni nem is, a királyi főkegyúri jogok kiépítését sikerült a 17-18. században megvalósítani. A királyok lassan szinte az egész egyházkormányzást - nemcsak annak anyagi felügyeletét - magukhoz ragadták. Maguknak tartották fenn nemcsak a főpapi székek betöltésének, egyházmegyék feldarabolásának, új püspökségek alapításának, szerzetesrendek feloszlatásának jogát, hanem még a kanonoki kinevezéseket vagy az egyházi alapítványok felügyeleti jogát is.

Ezeket a "jogokat" Csiszárik János, az osztrák-magyar szentszéki követség tanácsosa századunk elején (Pfeiffer 87-88) már 24 pontban sorolta föl.

Nem érdektelen ezt a 24 pontot - mint a több évszázados fejlődés eredményét - sorra végigvenni. Csiszárik János veszprémi hagyatéka alapján Csizmadia Andor idézi azokat (1971, 49-50).

1. Megyés és címzetes /választott/ püspök kinevezése.

2. Valóságos, javadalmas és címzetes apátok, prépostok kinevezése.

3. Valóságos és tiszteletbeli kanonokok, főesperesek kinevezése.

4. Magas egyházi javadalmasok áthelyezése.

5. Kegyúri jogok adományozása.

33