Szolgálat 83. (1989)

Halottaink - Fr. Magócsy István SJ (M.L)

"Barátainak a Jézus Társasága" - "Ezt olvasgattam - írja - és lassan ébredezni kezdett bennem a hivatás. 1937 végén plébániai ajánló sorokkal levelet írtam Szegedre P. Müller Lajosnak, az akkori házfőnöknek és kértem felvételemet. Kedvező' választ kaptam. 1938. febr. 2-án elbúcsúztam szüleimtől, testvéreimtől, az ismerősöktől és Szegedre utaztam. Jelentkeztem Mülleratyánál, aki szeretettel fogadott. Egyévi aspiránsság után P.Somogyi provinciális engedélyével 1939. febr. 2-án kezdtem meg a noviciátust. Szépen teltek a noviciátusi évek. Az első fogadalmakat 1941. febr. 2-án tettem le, örültem Isten kegyelmének."

Ezután Szegeden, Nagykapomakon, majd a noviciátusban, s végül Hódmezővásárhelyen szolgált különféle beosztásokban. Volt szakács, kertész, dolgozott asztalosmú'helybcn, tevékenykedett bevásárlóként, állatgondozó is volt.

Utolsó állomáshelyéről a rend feloszlatása előtt így emlékezik meg: "1949 októberében P.Csávossy, az akkori provinciális, Hódmezővásárhelyre helyezett. Nagyon kedves kis ház volt ez, P.Zsiros volt a házfőnök. 1950. febr. 2-án itt tettem le az örök fogadalmaimat."

Itt érte a szerzetesrendek feloszlatásának híre. A hódmezővásárhelyi házunkból ugyanis nem hurcolták el a jezsuitákat, de 1951 folyamán állami felszólításra el kellett hagyni a házat. Fr. Magócsy még szeptemberig ott maradhatott, végül e hónap 10-én ő is Budapestre utazott munkát keresni. A Műszaki Egyetem öntödéjében helyezkedett el.

"Itt egy évig voltam- írja-, Budapesten többször találkoztam Szörényi atyával, az Egyházi Szeretetszolgálat vezetőjével, és megkérdezte, hogy elmennék-e Pécsre, az akkor alakult otthonba. Én örömmel tettem eleget a meghívásnak."

1973. júl 13-ig szolgálta nagy odaadással a pécsi szociális otthonban az apácákat. Sőt Püspökszentlászlón is gyakran kérték segítségét az ottani otthonban. Ezekben az otthonokban végzett munkájáról így számol be: "Hamar feltaláltam magam a sokoldalú munkában: télen fűtöttem, bevásárolni segítettem, asztalosmunkát, házi szerelőmunkát végeztem."

1973. júl. 13-án eszméletlenül szállították kórházba. Súlyos cukorbajt állapítottak meg. 5 hónapos kezelés után már nem mehetett vissza munkahelyére, hanem a pannonhalmi szociális otthon betegtermében nyert ápolást. Két év után "a betegszobából felkerültem a II. emeleti 94-es szobába", olvassuk beszámolójában. "Örültem, mert Amrózyatya megtanított horgoló kézimunkára; már 10 éve, hogy kézimunkázom, kezeim megerősödtek."

"Lám, még utána jó néhány évig horgoltam műszálakból a szebbnél szebb bevásárlószatyrokat, sok örömet szereztem mindazoknak, akiket megajándékozhattunk velük. "Végül hadd idézzem önéletrajzának záró mondatait:

"Isten kegyelmének köszönhetem, hogy a sok szenvedés mellett - a lábaim mindig fájnak - még tudom magamat hasznosítani a közösség javára. A testi-lelki tevékenység, a munka és ima tökéletesíti az embert. Az Isten akaratának elfogadása és a benne való megnyugvás pedig érleli bennünk az üdvös maradandóságot. Deo gratias!"

Lám, mintegy előre hálát ad az "üdvös maradandóságért", melyet Isten irgalmából bizonyára elnyert a mi testvérünk, aki annak örült, hogy igazi jezsuita testvérként mindhalálig "hasznosítani tudta magát a közösség javára".

M.I.

96