Szolgálat 83. (1989)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
teljesen ki kell cserélni a villanyvezetéket; a kút vize kiapadt, újat kell ásni. A játékteret át kell alakítani, hogya százgyermek helyet találjon. Új épületekis kellenek. A Fülöp-szigetekről jött hat kármelita missziósnővér, hogy segítse a fogyatékos gyermekeket. Két évig még kínaiul tanulnak, de hely kell a számukra. Sih Kuanban (innen 25 km) egy "védett műhelyt" nyitnak majd a fogyatékos nagy lányok számára. Erre a célra kell egy négyemeletes épület és berendezés. A farmon a nagy fiúk számára kell lakóház és gyakorlóközpont. A püspök úr felajánlott egy üres missziós állomást a hegyekben, ahonnan a keresztények a városba vándoroltak. Egy csoport fogyatékost szeretnénk oda áttelepíteni, de lakóházat és műhelyt kell számukra berendezni. Egy másik missziós telepen csoportotthonokat szeretnénk a nagyok számára létesíteni, akik mintegy 5-6 kisebb házban laknának és mint "családok" élhetnének öreg korukig. Mindehhez sok önfeláldozó vezető és több millió új tajváni dollár kell. De a jó Isten megnyitotta a szíveket és már kezdi nyitogatni az állam kasszáját is. Hála Istennek! Befogadjuk azokat Isten nevében, akiket mások nem akarnak, bár ők is Jézus testvérei, nővérei. A tervek megvannak. Reméljük, az épületek is elkészülnek. A legnagyobb nehézségek egyelőre: a tanítókat az állam nem fizeti, sem a gyermekek napi ellátását, élelmét. De tudom, a jó Isten sok jószívű ember által erről is fog gondoskodni. P. Jaschko István S J. 51 Shui Yuan St. Catholic Church Hsinchu (300), Taiwan, R.O.C. Cseh Ilona nővér nagy betegen Belgiumba utazott. Reméltük a felgyógyulását európai modem gyógyszerekkel, de másképp történt. Zárdánkból értesítést kaptunk: sok szenvedés után az Úr Jézus magához szólította Ilona nővért, örök nyugalomra. Nagyon hiányzik a misszióban; minden szegényt, beteget anyai szeretettel gondozott. Legyen része az örök boldogságban! A waveri magyar nővérekből ketten vagyunk életben Erzsébet nővérrel, a nyolc közül. Júliusban, ha a jó Isten is úgy akaija, szünidőre megyek Belgiumba, és Erzsébet nővérrel Magyarországra utazunk. Utána nekem még szándékom visszajönni a missziókba. Karácsony Petronilla Kambove B.P. 60 Shaba - Rép. du Zaire Valahányszor hallom e szót: Árpádfalva, megrezdül bennem szív. 1924-ben Sao Paulótól nyugatra, 800 kilométernyire, az őserdőben megszületett egy magyar falu. A szülési fájdalmak óriásiak voltak. Az őserdőből nem lesz máról holnapra jajszó nélkül termő terület. Az első kidöntött fával felhőként rajzottak a levegőbe a szúnyogok, a muslincák és a legyek számos fajtái. Nemcsak az alvilág millió és millió hangyája, a talaj ment i csúszómászók, kígyók, férgek, hernyók tömege, hanem a felsőbbrendű állatsereg is: majmok, vadmacskák, foltos párducok is nekitámadtak a birodalmukba betört embernek. De a harchoz szokott magyar ellenállt a sok csapásnak. Győztesként az őserdőt virágzó termőfölddé varázsolta. Tíz- tizenkét évután nemcsak a táj változott meg, hanem az emberek élete, hangulata is. Az őserdő kiirtása után a határt tengeri-, rizs-, cukornád-, dohány- és gyapotföldek foglalták el. Az egykori feljegyzés közel ezer hold bevetett területről, tízezer zsák kukoricáról és évi hatszáz darab hízott sertésről beszél. Ami Magyarországon abban az időben (1930) nem létezett: 88
