Szolgálat 83. (1989)

Eszmék és események - Lelkigyakorlatos-ház Bácskában (Utasi Jenő)

A hajnal

A hajnal kissé megbotolt,

Sántítva lép az égi útra.

Későbben küld csak harmatot az álomitlas szomjazokra.

Mindegyik házba beoson, az éjt hangtalan tépi széjjel, s küszöbre rak egy csomagot a jövő titkos rejtelmével.

Van, kinek arcán fénynyomát tükrözi vissza mosolyképpen, míg mások Krisztus nyomdokát élik újra a szenvedésben.

Akárhogy is. A virradat szörnyű ajándék voltaképpen.

Oly lehetőség mely alatt jobbá kell válnunk emberségben.

Mi, erővel, egészséggel megajándékozott emberek sokszor nem tudunk hálát adni az Istennek, mert mindent természetesnek, jogosnak vélünk... Nóri verseiben túlárad a Teremtőnek küldött hála, a szívből jövő köszönet minden kegyelemért:

Érzem, énekelni volna kedvem.

Dal szárnyán repülni önfeledten.

S zengeni lágyan, mint a hárfahúr,

Téged dicsérni lankadatlanul.

Csodálni Benned minden földi jót, a nagy kegyelmet, fel nem foghatót!

Mit Tőled kaptam, mint virág a fényt, az élet fáján zöldellő reményt.

Kibomlott bennem a hálavirág s feléd árasztja gyenge illatát.

Ó, el ne hervaszd, hadd legyen tanúd!

Szerény fejdíszed, égi koszorúd.

Álljunk hát meg mi is egy pillanatra az élet forgatagában. Köszönjük meg Istenünknek a létünket és minden ajándékát, köztük ezt a lelkigya-