Szolgálat 83. (1989)

Eszmék és események - Lelkigyakorlatos-ház Bácskában (Utasi Jenő)

Ma ugyanezt állítják a fiatalok. Nem lett-e Isten abszolút volta, az ő ragyogása ciszternákra fölcserélve, amelyekben elapad az élő víz? A nagyszabású eszközök előbb vagy utóbb ugyanúgy a közösség halálát okozzák, mint a tekintélyi föllépés.

Az új nemzedék éppoly kevéssé egyoldalú, mint elődeik voltak. Nem arról van szó, hogy elutasítja a történelem során épült templomok ragyogó szépségeit. A művészi alkotások mellőzésével puritán és szektás áramlatok törnek felszínre: ezek elembertelenítenek és nyomasztanak, mivel rossz lelkiismeretet váltanak ki. Inkább arról van szó, hogy minden a teremtés egyszerű szépségével legyen összhangban; maga a művészet is Isten ajándéka. Az eszközök egyszerűsége nem okoz színtelenséget vagy lélek- telenséget - a konvenció és egyhangúság vált ki csömört.

Egyszerű eszközöket használunk, de nem utasítjuk el azokat a dolgokat, amelyek nélkülözhetetlenek a világméretű érintkezés megvalósításához.

Az új nemzedék azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az egyház föltárja a forrást, amelyből mindig új csodálkozás, sohasem szűnő ámulat fakad. Az új nemzedék akkor ismer rá az egyházra, ha az olyan hely lesz, ahol a keresztények nem csupán fönntartani igyekszenek magukat, hanem haladni próbálnak egyik újjászületésből a másikba. Az egyház akkor válik folis- merhetővé, ha az egész ember számára van mondanivalója, ha teljes, testiszellemi valójában megragadja. Akkor tudja majd lelkesíteni s arra késztetni őt, hogy egy életen át mindig újabb kockázatokba bocsátkozzék Krisztusért és az evangéliumért.

Krisztus, jelenléted titkát ingyen kínálod, és kifürkészhetetlen az út, amelyen vársz ránk, hogy az Atyához elvezess. Ha életedet mégoly kevéssé értjük is, szívünkben lakó lelked által elérhetjük magát az Istent. így művelsz velünk csodát; élő kövek gyanánt építesz be testedbe, egyházadba. Krisztus, te szeretet vagy, és nem akarod, hogy mi kívülről ítélő bírák legyünk - hanem azt kívánod, hogy elvegyüljünk minden közösségben. Úgy legyünk az emberiség nagy családjában, mint kovász a tésztában; hogy élesztő legyünk, amely - szikkadtsággal, keménységgel megbirkózva - fölold a nyomasztó teher alól.

(Frérc Roger Források, OMC, Bécs 1984.45,112-122)

LELKIGYAKORLATOS-HÁZ BÁCSKÁBAN

Ami szűkebb házunk táját illeti, szépen mennek a dolgok. Ezt nem önelégültségből mondom, mert mehetnének jobban is; a lényeg az, hogy szépen ível felfelé a lelkigyakorlatos-ház élete. Jelenleg két probléma előtt állunk: 1. Megtalálni a módját annak, hogyan tovább, azokkal a fiatalokkal, gyerekekkel, akik nyáron többször megjelentek, és elég komoly hozzáállást tanúsítottak. Ezek a gyerekek már többet igényelnek, mint azok, akik most vannak itt először, vagy eléggé felületesek. Külön kellene velük foglalkozni, csak milyen formában!? 2. A másik probléma a családi víkend. Ebben Nagy Józsi a szakavatott, vele próbáljuk ezt megoldani. Szerinte még nincs