Szolgálat 83. (1989)
Az egyház szava - Katolikus egyesületek (Német Püspöki Kar)
környezetvédelemért, harmadik világért stb.), ezáltal a katolikus egyletek figyelme hatványozottabban a társadalmi aktualitások felé fordul. De azt sem téveszthetik szem elől, hogy a világhoz való közeledés ellenére sem mondhatnak le a megkülönböztetetten keresztény értékek - az önálló etikai-vallási eszmék - képviseletéről... Legyen az ember az, ami: "Neveden szólítalak, az enyém vagy" (íz 43,1). Mindenkit mint egyedet komolyan vesz az Isten. Minden személynek úgy kell élnie, mint aki felszabadult: "A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk" (Gál 5,1). Az evangélium meghirdeti végső otthonunkat, amely nemcsak majd a túlvilágon valósul meg, hanem már itt az Egyházban, a közösségben kell kezdődnie (vö. Mk 10,29k)... Nem beszélhetünk a világ szolgálatáról anélkül, hogy ne összpontosítsunk állandóan a központra, Jézus Krisztus titkára és az Egyházra és arra, hogy az Egyház kommunió, közösség elsősorban Istennel Jézus Krisztus által és ennek következtében egymással. Ennek a közösségnek, akárhol és bármilyen formában jelenjen meg, hallgatnia kell Isten szavára és hirdetnie is azt, valamint ünnepelnie kell Krisztus misztériumát... A felvirágzáshoz szükséges, hogy az egyház megújulásának forrásaihoz - az Isten igéjéhez és a liturgiához illetve szentségekhez - folyamodjunk és ezekhez igazodjunk... 3.3. Talán úgy, hogy összevetjük a Bibliát a hivatásbeli köznapokkal és a politikai tevékenységünkkel az igazságosság ügyében. Társadalmi elkötelezettségünket szóban és szimbolikusan is beleültetjük a liturgiába... Az "idők jeleit", a mindennapi eseményeket az evangélium és a katolikus szociális tanítás fényében értelmezzük... A világhoz való odafordulás ügyében minden egylet és szervezet kérdezze kritikával: Határozottan, idejében és eredetien fordulunk-e a fontos jövőbeli feladatok felé? Eléggé minőségi-e és meggyőző-e a szakmai teljesítményünk? Van-e súlya beszédünknek és cselekvésünknek azért, mert a külső követelményeknek megfelelünk a szervezet vezetőségétől kezdve egész a helyi egyletekig? Az egylet tagjain túlmenően eléggé közreműködünk-e a katolikus szervezetekkel és ápoljuk-e a közös értékrenden alapuló szolidaritást az egyéb keresztény vagy nem keresztény partnereinkkel, hogy elősegítsük társadalmunk építő erőinek összefogását?... Bizonyos, hogy egyetlen egylet sem vállalhat erejét meghaladó feladatokat, nem képviselhet nagyképű terveket. Ehelyett azt vizsgálja, hogy képességeit kihasználja-c legjobb lehetőségei szerint... Az egyháziasság ügyében is kérdezze meg magát időről időre minden szervezet: Be vagyunk-e gyökerezve kellően az Egyház hitébe, az egyházi szociális tanításba és az egyházias életbe?... 3.4. A katolikus egyesületeknek maradandó arculata van... Lényeges ismertetőjegyei az ilyen közösségeknek:- A tagok készen állnak, hogy az életben és a munkahelyen közösen figyeljenek Isten szavára és szerinte alakítsák saját életüket, belőle vonják le a végkövetkeztetéseket életvitelükre és munkájukra...- Hajlandók a tagok teljesíteni mindazon feladatokat, amelyek egyletük célkitűzéseinek megfelelnek... 53
