Szolgálat 83. (1989)

Tanulmányok - Fehér Gyula: A francia Don Bosco

1936. február 28-án hajnalban halt meg. Csak az ápolónővér volt mellette, mert a többiek pihenni tértek: azt hitték, hogy még napjai vannak hátra. Breviáriumában egy jelzőként használt Szűzanya-kép volt, ezzel az imával: "Halálom óráján, ó Mária, akihez annyiszor folyamodtam, légy ágyam mellett. Légy ott úgy, ahogy ott lenne édesanyám, ha még élne. Lehet, hogy bénult nyelvem már nem tudja kiejteni nevedet. De szívem állandóan fogja ismételni. Most fohászkodom hozzád a rettenetes óráért. Egyedül

leszek, haldokolva, távol minden segítségtől? Egyedül, szerető kéz nélkül, mely lezárja szemem?... Nem számít. Mosolyogva halok meg, mert te ott

leszel. Remélem, hiszem, biztos vagyok benne."

Brottier atya a felépített párizsi auteuil-i Szent Teréz-szentély jobboldali mellékhajójában nyugszik. Eletszentségének híre és a sok imameghallgatás arra késztette elöljáróit, hogy megincíítsák boldoggáavatási perét. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1984. november 25-én a dijoni Szentháromságról nevezett Erzsébet karmelita nővérrel együtt. Mindkettő Szent Teréz lelki gyermeke, a "kis út" jövelője volt, "a missziós karmelita és szemlélődő missziós" (P. Descouvemont).

A boldoggáavatási beszédében ezeket mondotta róla többek között a pápa: "Pap volt és szerzetes. Nagyméretű tevékenysége ’Isten szeretetéből fakadt’, ahogy az egyik tanú mondja. Ugyanakkor alázatos és őszinte, a lehetőség határáig tevékeny, önzetlen szolga, Daniel Brottier merészen és egyszerűen haladt előre, mert úgy dolgozott, ’mintha minden tőle függne, jóllehet tudta, hogy minden Istentől függ’. Az auteuil-i gyermekeket a Gyermek Jézusról nevezett Szent Terézre bízta, akit bizakodva hívott segítségül. Meggyőződött ugyanis, hogy ő hatékonyan támogat mindenkit, akiért felajánlotta saját éleiét. Boldog Dániel Brottier bátor ’fiat’-tal fejezte be művét a földön. Ma tudjuk, hogy segít minden szegényen, aki hozzá folyamodik, mert a Megváltó szeretetközösségében él, aki áthatotta egész papi szolgálatát."

47