Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Németh László: Keresztény közösségek formálása a Fülöp-szigeteken
után akárkit felszenteltek, aki csak egy kis jószándékot is tanúsított. Az eredmény: teljes kudarc. A cölibátus ismeretlen fogalom volt, a pénzügyek teljesen leromlottak olyannyira, hogy 1776-ban a király visszavonta a rendeletet, és a plébániák újból üresek lettek. A spanyolok ahelyett, hogy a kiképzésben látták volna ezen kudarc okát, tévesen arra a következtetésre jutottak, hogy a bennszülöttek nem képesek papok lenni. Csak a XX. sz.- ban kezdődött újra a helyi hivatások rendszeres nevelése, amikor az Isteni Ige Társasága 1933-ban missziós szemináriumot nyitott a bennszülöttek számára Manila külvárosában. A jezsuiták visszajövetele a XIX. sz. elején új lendületet adott a missziós ( munkának Mindanaóban, amely a korábbi évszázadokban nem volt eléggé evangelizálva. A jezsuiták mintaközösségeket szerveztek. Először településeket építettek, meghívták a törzseket, hogy telepedjenek le. Megszervezték a települések polgári intézményeit s csak ezután kezdték tanítani a hittant. A kereszteléseket hosszú és alapos katekizáció előzte meg. Olyan alapos munkát végeztek, hogy 1850 után (a muzulmánokat nem számítva) már csak kisebb, pár ezres főt számláló csoportok maradtak a keresztség nélkül. Megkezdhették a másodlagos evangélizációt: a vallásos élet elmélyítését. Megállapíthatjuk tehát, hogy az 1565-1977 közötti korszakban a közösségformálás a plébániák rendszerének kiépítését jelentette. Ez érthető is, ha tudjuk, hogy az egyházjog szerint az Egyház alapközössége a plébánia. II. Ha szem előtt tartjuk a legutóbbi statisztikai adatokat a katolikus egyház helyzetéről a Fúlöp-szigeteken, joggal kérdezhetjük: Vajon ez az ország még mindig missziós terület, vagy már nem? Lássuk az adatokat (1985. dec.):- a lakosság száma: 54 millió;- katolikusok: 44,5 millió (82,5%);- nem keresztények: 3,4 millió (6,3%);- a lakosság többi része muzulmán. Tanulmányunk elején fontos megkülönböztetést adtunk a missziós munkával kapcsolatban: az elsődleges és másodlagos evangelizáció együttesen alkotják az Egyház missziós munkáját. A Fülöp-szigeteken az elsődleges evangelizáció a hegyi törzsek lakóira szűkül. Többségben még ma is animista vallások követői. Az Egyház számára azonban fontosabb feladat a másodlagos evangelizáció. A kétféle evangelizáció közös vonása: mindkettő kis egyházi alapközösségek (Basic Ecclesial Communities) felépítésére összpontosít. Cikkünk elején adtunk egy időbeli beosztást a közösség formálásáról: az első korszak az 1565-1977-es szakaszt öleli fel, a második 1977-től máig tart, a harmadik már a jövőre terjed ki. Nem véletlen az 1977-es év mint határév, ekkor hozott ugyanis határozatot a Fülöp-szigetek Püspökkari Konferenciája, hogy ne irányuljon a jövő pasztorális munkája annyira a 39
