Szolgálat 83. (1989)

Tanulmányok - Németh László: Keresztény közösségek formálása a Fülöp-szigeteken

20a). A feltámadt Mester utolsó szavai a tanítványaihoz, mielőtt felment volna a mennyekbe, az Egyház történelmében állandóan megújuló erővel serkentette és buzdította a missziós lelkűidet: menni és hirdetni Isten felfoghatatlan jóságát, amikor saját gyermekeivé fogadott minket és örök életet ígért mindenkinek, aki ismeri Ot.

Ha visszatekintünk az elmúlt 2000 év missziós törekvéseire és eredményeire, egy bizonyos "alapmodellt" fedezhetünk fel az igehirdetők munkájában: a kezdetleges kisszámú "megtért" hívőkből (az Egyház kezdetén zsidók, később pogányok) közösséget alapítottak, amely képes volt önállóan élni és hirdetni az evangéliumot. Ezek a kis közösségek alkották az ún. "helyi egyházat". Kezdetlegesen eg}' kis csoport volt ez, amely körül később felépült az intézményes eygház sajátos berendezésével.

A mai missziós teológia előszeretettel "evangelizáció"-nak nevezi az Egyház missziós tevékenységét. Az 1970-es évek elejétől a római dokumentumok is átvették a szó használatát. Mit is jelent az "evangelizáció"?

Nagyon általánosan az evangelizáció az Egyház törekvése, hogy a megváltás gyümölcseit hozzáférhetővé tegye minden egyes kor emberének. Ide tartozik: a bűn hatalmából történő felszabadulás hirdetése, az igazságos és emberséges társadalom építése, az evangélium hirdetése és végső soron közösségek és helyi egyházak alapítása.

Evangelizációról két értelemben beszélhetünk: elsődleges és másodlagos evangelizáció. Az elsődleges evangelizáció a szó szoros értelmében hirdetni az evangéliumot a nemkeresztényeknek, akik először találkoznak Jézus Krisztussal. A másodlagos evangelizáció nagyon tág fogalom: ide tartozik a megkereszteltek további mélyebb vallásos nevelése, a helyi egyház intézményes felépítése. Ezzel a kifejezéssel jelöljük az elhidegült keresztényeknek az evangéliumi elvekhez való visszavezetését is (nyugateurópai és észak-amerikai helyzet).

Ebben a cikkben, az előbb vázolt kétféle evangelizáció fogalmát tartván szem előtt, arra törekszünk, hogy a keresztény közösségek formálását mutassuk be, ahogy azt a misszionáriusok tették és teszik ma is itt a Fülöp- szigeteken. A cikk három részre oszlik. Az első részben azzal foglalkozunk, hogyan is kezdték a XVI. században a spanyol hithirdetők a közösségformálást és hogyan is építették föl a fülöp-szigeteki Egyházat. Idő- tartalmilag ez kb. 4 évszázadot ölel át: 1565-1977. A cikk második része a jelenlegi helyzetet próbálja felvázolni. Befejezésül a lehetőségeket és a már most lassan kibontakozó irányzatokat fogjuk ismertetni.

I.

Az első keresztények a XVI. sz.-ban érkeztek a Fülöp-szigetekre. Megérkezésük előtt a bennszülöttek nagyrészt animisták voltak, de érezhető volt az iszlám befolyása is. Az iszlám a XIV. és XV. sz.-ban honosodott meg a mai Fülöp-szigetek déli csücskén, mely alig félnapi hajóútra van Borneotól. A muzulmánok nagyrésze kereskedéssel foglalkozott, hajóikkal sűrűn látogatták a környező nagyobb szigeteket.

36