Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Őrsy László: Az Egyház életében való részvétel új korszaka
nyelvek megkülönböztetése. Az adományok milyen sokasága jelenik meg közösségeinkben, ha erre lehetőség nyílik! Az egyházmegyés papság ezután szeretne részt venni hatásosabban a püspök pasztorális munkájában, a rendelkezések megfogalmazásában és a döntések meghozatalában. Gondolok arra az időre, amikor a püspök és presbitériuma egy szív és egy lélekként, együttesen kormányozta a népet. Egyébként hogyan lehet a püspök az egyházmegye egységének jele, ha saját papságával nincs a közösség erős és gyakorlati kötelékével összefűzve? A püspökök is igénylik a nagyobb érdelkődést az egész egyház ügyeinek intézésénél. AII. Vatikáni Zsinat figyelmeztette is őket, hogy ez az aggódás része hivataluknak. Mi több, maguk is ismerik az első századok szinodális kormányzatának különböző formáit. Ha az apostolok kollégiuma a püspökök kollégialításának prototípusa, Péter utóda bizonnyal a vezető, de úgy, hogy a többi apostolutód körülötte álL követi, támogatja, sőt alkalmilag korrigálja is őt (amint ezt Pál tette Péterrel) - s közben valamennyiket eggyé- forrasztja az örömhír hirdetése. A nők is szeretnének nagyobb közösséget vállalni az Egyház egész életében. Eszünkbe juttatják az asszonyokra bízott evangéliumi adományokat: Kitarthattak a kereszt alatt s ők voltak kiválasztva, hogy a föltámadás jóhírét megvigyék az apostoloknak. A teológia professzorai óhajtják a bensőségesebb közreműködést a hierarchiával az Isten szavára való reflexió folyamatában. Eszünkbe juttatják, hogy a II. Vatikáni Zsinat eredményei nagymértékben a teológusok szolgálatával jöttek létre. Azt is tudják, hogy a legnagyobb egyházdoktorok egyike-másika nem volt tagja a hierarchiának, hanem alázattal tanított a teológiai iskolákban. A felsorolást folytathatnánk. A fiatalok szívesen megosztanák lelkesedésüket és alkotó talentumaikat az idősebbekkel. Az öregek segítenének felhalmozott tudásukkal és tapasztalatukkal. Túlzás nélkül mondhatjuk, sok hívő óhajtja és képes is vállalni a nagyobb felelősséget Krisztus testének, az Egyháznak építésében. Elfogadható-e az, hogy Isten Lelke kevésbé mozgatja őket, mint ahogy tette a korint usi egyház tagjaival, hogy a bölcsességet kifejezzék, a tudást kinyilvánítsák a hithirdetésre vagy nyelvek beszélésére? A részvétel ezen új igénye nemde ugyanazon Lélek működésének jele, aki megteremti és fenntartja az Egyházat minden időben? Ha Gamáliel rabbi itt lenne, bizonnyal azt tanácsolná, óvakodjunk az ítélkezéstől. Ha a részvétel ezen új módja nem Istentől való, úgyis megszűnik magától; de ha Istentől van, nincs az az emberi erő, amely ellenállhat neki. 5. Az energia bőséges és kihasználatlan forrásai Szeretném igazolni, hogy az Egyház életében való részvétel vágyának nagy része az energia bőséges és kihasználatlan forrásaiból fakad s áramlik. Az energia latén gyülekezetében (ami az Egyház) az Isten ajándéka, amit az egyesek vagy a csoportok "épülésre'', azaz a hívők közösségének fölépítésére kapnak. Az egyháztörténelem során az adományok sokaságát kapták 23
