Szolgálat 82. (1989)
Könyvszemle - Boda László: A keresztény nagykorúság erkölcsteológiája (Benkő Antal)
KÖNYVSZEMLE Boda László: A keresztény nagykorúság erkölcs-teológiája. Ecclesia, Budapest 1986.511 o. A magyar teológiai irodalom még mindig kevés erkölcstani szakkönyvvel rendelkezik. Király Emó' 1982-ben megjelent tanulmánya után, most a nagyközönség számára is hozzáférhetővé vált Boda professzor munkája, amit első kidolgozásában a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia hallgatói számára készített. Az erkölcsteológia alapvető és klasszikus kérdéseit boncolja négy témakörben. Az első, Bevezető kérdések címen felvázolja a katolikus erkölcsteológia mai problémáit és megoldási irányait. A második témakör az emberi élet célját és a személyes cselekvés értelmét vizsgálja. A harmadik az erkölcsi élet normáit tálja elénk. A negyedik pedig "Az üdvösség irányában vagy attól eltérve élni?" kérdésre felel az erényeknek, bűnöknek és a Lélek ajándékainak elemzésével. Szerzőnk már könyvének címével kifejezésre akaija juttatni, hogy keresztény nagykorúságra szeretné nevelni hallgatóit, olvasóit. "A nagykorúsodás sajátos folyamata... feltűnően hasonlít a családon belül oly sokszor tapasztalt jelenségek pedagógiai képletéhez" (50.o.): a felnövekvő gyermekek egyre inkább elvárják, hogy szüleik őket is bevonják az atyai ház életének irányításába. Hasonló magatartást szorgalmaz a II. Vatikáni Zsinat a világi hívőkkel szemben. Ennek értelmében könyvünk "A világi hívő nagykorúsága az egyházban" című fejezetet Guthy Andor tollából közli (53-62.0.). Elemzéseiben főleg német szerzőkre, elsősorban Häring és Böckle neves professzorok munkáira támaszkodik. A Zsinat után megjelent erkölcs-teológiai könyvek szellemében fontos szerepet juttat a biblikus alapok bemutatásának. Gyakran utal pszichológusok és pszichoanalitikusok írásaira. így pl. az élet értelmének vizsgálatakor hosszan ismerteti V. Franki felfogását, az ösztönvilágnál Szondi Lipót sorsanalízisét, az erkölcsi személyiségnél Kohlberg illetve Szentmártoni kutatásait. De megszólaltatja A. Toynbee történészt is, valamint több külföldön élő teológust. Munkájában "az összegezés szándéka" (8.o.) vezeti. Főként Böcklének "világi irányvételű" etikáját és Häringnek "a kinyilatkoztatásra alapuló" etikáját akaija összhangba hozni (92.0.). Mindenképpen igyekszik elhatárolni magát a múlt században illetve századunk első felében közkézen forgó irányoktól, mivel ezek "kazuisztikus és legalista szemléletet" (41.0.) és "hangsúlyozottan objektivisztikus jelleget" (117.o.) tükröztek. "Az erkölcsi nagykorúság tehát két vonatkozásban is szembekerült a hagyományos erkölcs normáival: egyrészt azzal, hogy mérlegeli e normákat, illetve meghallgatja, figyelembe veszi a kritikai észrevételeket. Másfelől a na^ykorúsodó tudat kritikai felülvizsgálását kiálló erkölcsi normákat bensővé teszi" (258.0.). Az elv helyes. Arra nézve, hogy mennyire nem könnyű a világos középutat megtalálni a század elején divatos és a ma uralkodó német katolikus erkölcs-teológiai tanítás között - főként, ha figyelembe vesszük ez utóbbinak irányait -, csak egy pontot szeretnénk kiemelni. A 230. oldalon említi, hogy Häring nem különbözteti meg világosan az alapvető döntést az alapvető szándéktól. Boda szerint "az alapvető szándék... főként a ’nagy döntések’ által lesz tartalmilag meghatározott és megszilárdult ’alapvető döntéssé’". Ezért úgy tekinti, hogy "egy hétéves gyermek ún. ’első erkölcsi állásfoglalása’ nem azonos az alapvető döntéssel"; inkább nyers vázlathoz hasonlítható, amelyet a "nagy döntések" határoznak meg pontosan. (230-231.O.) Amikor azonban a halálos, súlyos és bocsánatos bűn erkölcsteológiáját fejtegeti, nem látszik elég következetesnek. "Az alapvető szándékhoz ill. döntéshez megfelelő életkor szükséges. Ebben a tekintetben igazolható, hogy kb. 15 éves korban (kivételesen 12 évesen is) dönteni tud az ember Isten mellett vagy Isten ellen..." (431.0.). - Felmerül tehát a kérdés: Miként is kell értelmeznünk a "hét éves gyermek ’első erkölcsi állásfoglalását’"? Milyen értelemben állásfoglalás az? A kérdés még jobban kiéleződik, amikor a következő állítást olvassuk: "A korunkbeli reflexiók alapján, de a Szentírás tanítása nyomán is egyre világosabbá válik továbbá, hogy a halálos bűn nem annyira tett, hanem állapot" (433.o.). Illetve: "A halálos bűn nem objektív fogalom, hanem személyes és habituális irányulás Isten üdvözítő akarata ellen, amelynek persze egy konkrét parancs megszegése is jele lehet, de sohasem pusztán tényi mivoltában és 93
