Szolgálat 82. (1989)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
Remélem júliusban találkozunk a provinciái nagytalálkozón. Bizony jó, hogy van magyar provincia, és így "haza" járhatunk eró't menteni. A körülményekhez képest persze itt is megvagyunk és kitartóan munkálkodunk. P. Szabó László S J. Rue de l’Université Saint-Joseph Beyrouth, Libán Remélem, hogy maguknál jobb a helyzet, mint itten ebben az áldott mohamedán országban. Amióta Zia elnök meghalt, nincs béke. A terroristák nagyon garázdálkodnak - bár minden éjjel kijárási tilalom van-ölnek, gyújtogatnak, rabolnak. Nagy félelemben tartják az egész országot... Holnap szentelnek egy bennszülött fiatalt a Szent József székesegyházban. A katolikusok már hetek óta készülnek az ünnepségre. Reméljük, hogy jó pap lesz, aki felkarolja a népet és oktatja, s nem szalad a pénz után... Most 89 éves vagyok. Ebből 61 évet töltöttem az indiai majd a pakisztáni misszióban.Hálát adok az Úr Jézusnak, hogy még talpon állok, és bekapcsolódhatom a közösség életébe. Sajnálom, hogy most már nem szaladgálhatok az egyik kis faluból a másikba a szegények után... Ha az Úr Jézus visszaadná fiatalságomat, újrakezdeném a missziós életet. Igaz, hogy nehéz, de az Úr kegyelmével és szeretettel mindent el lehet viselni... Sr. Mária Györgyike F.M.M. St. Catherine’s Convent 242 Aziz Bhatti Road, RAWALPINI, PAKISTAN Most megint Rutengból írok. Kihasználom az alkalmat az ünnepek után, hogy lélegzethez jussak. Az elmúlt 1988-as esztendő' igazi "hajsza" volt. Legalább élmunkás címet kaphattam volna. Miután a szomszéd plébánia megüresedett, át kellett vennem 5 kápolnát. Amellett készülnünk kellett a júniusi papszentelésre Rangguban. Még júniusban megkezdtük az egyik kápolna építését, és egy másiknak az alapos renoválását a szomszéd plébánián, mert ezeket a munkákat Rangguból könnyebben lehetett irányítani. Volt sok társadalmi munka, de elég gyorsan befejezó'dtek a munkák. Lelkesedtek a hívó'k. Az egész 14.000 márkába került. Augusztus elején kaptam egy új plébániát és egy káplánt egy 35 éves mánggáriji újmisés személyében. Azonnal közös tervet csináltunk. Elsoáldozás keretében körüljártuk a ranggui plébániát Ezután én magam látogattam meg az új plébániámat, amely kétszer olyan nagy. mint Ranggu. Az időjárás eléggé kedvezőtlen volt es sokat esett. Az egyik kis folyón amolyan majomként kellett két nagyfán keresztül átjutni. Azóta hídszerű valamit eszkábáltak a hívek, és nem kell félnem az ártól. Az új plébánián trópusi éghajlattól kezdve minden változatosság megvan. Az egész vidék csupasz. Már nincs komolyabb erdejük. így fájuk sincs az építkezésre. A legtöbb vityilló bambuszból épül, fűtetővel. Néha két órás gyaloglás után érhetjük el a következő állomást. A 15 állami és katolikus elemi iskola fele szomorú állapotban van. A hívők száma körülbelül annyi, mint Rangguban volt: 12.000. A gyerekek egy része nem törődik a kötelező elemi oktatással. Orongban, a központban van már egy alsófokú középiskola, de elegendő ivóvíz és intemátus nélkül. Nincs még használható bekötő út. Sóder is csak messze van. A meglévő 7 külső állomás mellett hamarosan 5 új állomást kell szervezni, hogy a híveket rendszeresebben lehessen látogatni. Úgy érzem, néha újból kell kezdeni egyet s mást, mint Rangguban 26 évvel ezelőtt. Remélem, még lesz elegendő erőm és lelkesedésem folytatni a munkát. Ezen a plébánián 401 7 éven alulit kereszteltünk 1988-ban, és 53 hét éven felülit, beleértve az idősebbeket. Már kezdenek jönni az öregek. Örömmel fogadom őket; ezek még természetes hívő emberek. Sajnos, sok házasság még rendezetlen. Novembeiben már éreztem, hogy két plébánia terhét nem tudom cipelni. Meg is kaptam az engedélyt, hogy november 20-án átadhatom Ranggu plébániáját. Még egyszer körüljártam azt a plébániát, ahol 26 évet küszködtünk. Mindenütt hosszú beszédek es sok sírás fogadott. A központban, Rangguban sem volt ez másképpen. Azután sikerült egy málháslovat vennem. Az egyik legényem velem jött Orongba. Húga meg főzni fog nekünk. 91
