Szolgálat 82. (1989)
Eszmék és események - Elmélkedjünk - imádkozzunk
meghívást. Vagy aki megállt a félúton s megkopott. Nem hagyja el talán hivatását, de csak vonszolja magát "nyárspolgárként". Se hideg, se meleg. 12. Mérföldes mutatónak, oszlopnak hívtalak, Magasraemelt karnak, eló'renyújtott ujjnak, Harsonának, amelytől vér és veló' kígyóinak, És koszorúba gyűlnek a kóbor sugarak. Senki sem gyújt világot csak azért, hogy elrejtse, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy aki csak belép, lássa fényét (Lk 11, 33-36). - Jézusom, engedd, hogy minden szavam, minden tettem világosítson másoknak, anélkül, hogy tudnék róla. Ments meg attól, hogy rossz példát adjak szóban, cselekedetben és a jónak elmulasztásában. 13. És hogyha sírna benned a haldokló virág még, És ha a vállad roppan, ha csikordul a csont: Kezed szorítsd ökölbe, és lábdobbantva mondd: "A holtaknak a holtat! Te, akarom, király légy!" Királyi lélek! Uralomra termett! Ura gondolatainak, szándékainak, vágyainak, érzelmeinek, tetteinek. Kemény önmagával, de gyöngéd, megértő másokkal. S hogy ez megvalósulhasson, adjuk át a trónt Jézusnak. Ő uralkodjon bennünk. Ezt a krisztusi jelenlétet meg fogják érezni azok, akikért elköteleztük magunkat. Claudina ISTEN NÉLKÜL FÉLRESIKERÜL A NEVELÉS. BESZÉLJETEK ISTENRŐL! AII. világháború óta több változott az emberiség történetében, mint az egész máig ismert világtörténelemben azeló'tt. A tudás megtízszereződött, a lexikonok tízszerte nagyobbak, mint a század elején, a technika hatalma ezerszeresre nó'tt: az atoméra, komputer, elekrtónika, automatizáció és híradástechnika által. Az anyagvilág még eddig nem ismert hatalomhoz és dicsőséghez jutott. A technika győzelmei forradalmasították a gyermeknevelést is. A nevelés célja már nem jellem és lelkiismeretfejlesztés; kötelességtudásra, megbízhatóságra, szívre és észre ható buzdítás, hanem az intelligencia kiművelése acélból, hogy a gyermek a nagy termelő' gépezet teljesító'képes eszközévé váljon. Sok szülő' kérdezi: "Minek is kellenek ma még anyák a gyermekneveléshez?" Sokan lemondottak nevelő szerepükről, és "szakemberekre": az iskolára és a televízióra hagyják a nevelést. Akad azért még erős ellenállás is. Megtapasztalták az emberek azokat a határtalan veszélyeket, amelyek materialista életkörülményeinkből fakadnak. A vész, a pusztuló erdőkben, tanácstalan munkanélküliségben, idegőrlő stresszben, széteső családokban és beteg lelkekben nyilvánul meg. A szív veszett el; a cél, az értelmesség, a hűség és a tartós házasságok. Sok fiatal mondja: A szív békéje csak szeretet által sikerülhet. Valódi közösség és tartalmas élet csak Isten közelségében terem. Az ilyen házastársak elhatározták, hogy Istent a maga teljességében igyekeznek ismét családjukba beállítani. Gyermekeiket Istennek és a szeretetre nevelik. Nyíltan beszélnek Istenről. Hiszen ő életük mércéje, világítótorony az idők viharaiban és az a forrás, miből erőt meríthetünk. Ilyen szülők, akik gyermekeiket Isten irányában nevelik, jobban hozzájárulnak a világ megjavításához, mint a technika minden hatalma. De ilyen Isten-irányú nevelés nem sikerül üres szavakkal. Olyan szülőket kíván meg, akik saját maguk a hitben, szeretetben, Isten iránti bizalomban és Isten imádásában élnek, abban elöljámak. Olyan nevelőket kíván, akiket Isten vonz, Isten nevel. A nagy példakép: Krisztus! O minden tanító tanára, ő minden nevelő megnevelője! 87
