Szolgálat 82. (1989)
Eszmék és események - Elmélkedjünk - imádkozzunk
egészen elfeledkeznek. Esetleg a jót is rosszra magyarázzák nálam. Ilyenkor aztán az "aranylánc”, a világ csábításai polipként körülölelhetnek és boldogtalan leszek. Mert nem akarom ropni vígan az áldozati táncot. Pedig erre számítanom kell, minél nagyobb lelkemben a tökéletesség utáni vágy; minél nemesebben és Önzetlenebből gondolkodom; minél jobban vigyázok arra, hogy én senkit ne bántsak, meg ne vessek stb., annál inkább. 6. Alattomos arany, forróbb a vad tüzeknél, Lágyan csókolja csuklód, zsibbasztja izmaid, Virágszemeivel szemed közé vakít. Lásd: ez az a bilincs, amit te nem kerestél. A kísértés ideje. Ilyenkor kérjük lelki testvéreink imáját, és tárjuk fel lelkivezetőnk előtt mindazt, ami bent zajlik. Abba ne hagyjuk az imát. Ka- szap István arra biztat, hogy mikor ilyen unott a lélek állapota, toldjuk meg egy lépéssel. Úgy emlékszem, hogy Benigna Consolatának ajánlja az Úr Jézus, hogy a sötét órákban mondott egyetlen Üdvözlégy sokkal többet ér, mint a vigasz idején ezer. Virrasszunk a vigasztalanság sötét óráiban, mint a vőlegényét hiába váró menyasszony. Itt a hűség próbáinak ideje. Ilyenkor megtudja az Úr, mi van belül, figyelmeztet Lisieux-i Kis Szt. Teréz. A gyermek is megnézi, mi van belül a játékban, labdában. Mi is a kis Jézus labdái vagyunk. Sutba is dobhat, ha "neki úgy tetszik." 7. E lánccal vonna még az elhagyott világ: A zárt ajtó, amelynek vérhulló-fű a nyitja, A feneketlen árok, amelynek nincsen hídja, S ijedt mesék susogják, mi rejlik odaát; Hány elkötelezett lélek került már az "elhagyott világ" sikamlós útjára! Kezét egyszer az eke szarvára tette, s mégis hátra nézett. Micsoda változás történt bennük rövid idő alatt! A kegyelmek helyét ásító üresség váltotta fel. Nem lettek boldogok. Igazán nem. Sőt, a maguk választotta úton még nagyobb szenvedés szakadt életükre. Klement Ilonka így könyörög egyik versében: És ne engedd, hogy valaha visszanézzek! Ne engedd, hogy a vak vágy elérjen! Ne álljon közénk soha senki! Fél szívvel nem tudlak szeretni! Sokszor kiáltsunk fel imánkban hasonlóan. Ne engedd, Uram, hogy átlépjem a "zárt ajtót, amelynek vérhulló-fű a nyitja"! Ne engedd, hogy a feneketlen árokba guruljak, "amelynek nincsen hídja”. Segíts, hogy az ijedt mesékről, melyekről susognak a bűnben élők, sohase halljak. Egyedül Rólad akarok tudni. A Te tanításodat akarom hallani. Az az én erőm! 8. A testvér gyöngyvirágok, amikhez sose nyúltál, Amik eló'l lezártad a pilláid korán, És az esti illat, mely rádsuhant puhán, Ha néhanap szelíden ernyedtre alkonyultál. Akik szinte gyermekfejjel, 15 éves korban léptek az elkötelezettek útjára, semmit se tartottak nehéznek. Minden oly természetesnek tűnt. Nekik kétszeresen kell virrasztaniuk, mert az áldozati tánc ideje eljő, "a testvér gyöngyvirágok, amik elől lezárták pilláikat korán”, követelőn léphetnek fel 85
