Szolgálat 82. (1989)
Élet a plébánián - Baranyi Imre: A lelkipásztori arcél
ÉLET A PLÉBÁNIÁN Baranyi Imre A LELKI PÁSZTÓ Rí ARCÉL A mindenkori lelkipásztor csak azokat és az olyan embereket szolgálhatja, akik és amilyenek élnek körülötte, illetve akik és amilyenek között ő él. Időfeletti, az adott kor emberétől elvonatkoztatott lelkipásztorkodás nem létezik. Ezért, ha a lelkipásztor elzárkózik a "világtól", környezetétől, megszűnik lelkipásztori minősége. Szüksége van tehát bátorságra, hogy nap mint nap, félelem és aggodalom nélkül nézzen szembe a világgal és álljon rendületlenül az emberek között mint Jézus Krisztus tanúja: kérdéseiken rágódjék, gondjaikat szívén viselje és reményeikben osztozzon. A lelkipásztor és lelldpásztorkodás központjában áll az adott kor embere! 1. A lelkipásztor és egyéb "pásztorok" Az orvos, a politikus, a szociális gondozó, a pedagógus, a technikus is az emberért van, és az embert szolgálja. Miben különböznek tehát ezek a szakemberek a lelkipásztortól? Ezek és a hasonló foglalkozások az ember bizonyos sajátságos területével - egészségével, neveltetésével stb. - foglalkoznak. A lelkipásztor előtt az egész ember java áll: teste, lelke, neveltetése, társadalmi léte stb. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a lelkipásztor egy kicsit orvos, egy kicsit nevelő, bizonyos helyzetekben szociális gondozó... Lelkipásztor az, aki Jézus Krisztus erejével él az emberekért és segíti őket az Atyához. Ez ne eredményezze a lelkipásztor túlterhelését: Bár bizonyos orvosi, pedagógiai, politikai, technikai, pszichológiai ismeretekkel is kell rendelkeznie, fő feladata mégis az Isten- és az emberközelség: nyitottság Jézus és az ember felé. Az Isten mindenkihez lehajol üdvözítő akaratával, szeretetével. Az ember viszont a kor fia, örökös zarándok. A lelkipásztor fülében állandóan visszhangzik: "Tegyétek tanítványommá mind a népeket!" (Mt 28,19), valamint: "tanúim lesztek... egészen a föld végső határáig" (ApCsel 1,8). "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16). A lelkipásztorkodás célja végső soron az élet, a teljes és tökéletes élet, amely igazán csak a szentháromságú egy Isten birtoka: arra az életre szüli, vezeti, újjáteremti az embert. "Aki hisz bennem, annak örök élete van... Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van" (Jn 6,47.54). A lelkipásztor tudatában van: "Nagy volt a váltságdíjatok!" (lKor 6,20) Saját méltóságát sem téveszti szem elől: "Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki engem küldött" (Lk 10,16). Pál sorai elevenek benne: "Szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor Jézus szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint mesteri tanítást, hanem mint Isten szavát, ahogy valóban az is" (ITessz 2,13). A kapocs a lelkipásztor és az Isten között valamint a 59
