Szolgálat 82. (1989)

Az egyház szava - Felelősségünk a vasárnapért

az alapja... sérthetetlen jogainknak és kötelességeinknek. Ezenfelül a megkereszteltek ’egyek Krisztusban’ (Gál 3,28). Hivatásunk megköveteli a közös hálaadást, ami bizonyítja és elmélyíti egységünket Krisztusban.”

A püspökök aláhúzzák a vasárnap ember közi jelentőségét is: "A vasárnap megszervezésénél fontos a közösség és együttlét másokkahaz eszmecsere, a kapcsolat és beszélgetés. Különös szerep jut annak, amikor a társadalomban fokozódik az elmagányosodás, a névtelenség és a szociális kapcsolatok lazulnak. Ápoljuk tehát a párbeszédet a családban, baráti körben, rokonok és ismerősök között. Megbeszélhetjük az eseményeket és kicserélhetjük tapasztalatainkat, a kételyeket eloszlatjuk és a nehéz helyzetekben tanácsot kaphatunk. Erősödik közben együvétartozásunk, fokozódik képességünk, hogy egymásra figyeljünk, együtt gondolkodjunk és tervezzünk, valamint gondoskodjunk egymásról. Együvétartozásunk hathatós jele, amidőn betegeket látogatunk s részt veszünk gondjaikban és szenvedéseikben."

Ezután a vasárnapi pihenést helyezik előtérbe püspökeink: "A pihenéssel visszanyerjük elvesztett erőnket; alkotó nyugalom ez az állandó igénybevétel és a mindennapi stressz után..., elgondolkodhatunk létünk értelmén..., célján. Szenteljünk magunknak és egymásnak több időt... Nem szabad önmagunkat megfosztanunk a vasárnaptól! Vasárnap és ünnepnap azt tegyük, ami felüdít és örömmel tölt el. Ide sorolhatjuk az elmélkedést..., önmagunk képzését..., de a közös játékot, kikapcsolódást, a gazdagító szórakozást és a pajkos versenyt... is”

Ezután a munkaadókhoz és vállalkozókhoz fordulnak püspökeink, hisz a vasárnap jövője részben kezükben van. "Döntő - mondják -, hogy az erkölcsi és vallási értékeket és mértékeket ne szorítsák a második vonalba..., hisz ezzel szem elől tévesztenék a munka és pihenés, termelés és elmélyülés, hasznosság és emberségesség összefüggését... A vállalkozás gazdaságossága függ az emberséges légkörtől is... Vasárnapra van szüksége mind az egyénnek, mind a társadalomnak, hogy megtapasztalhassuk: Életünk értelme nem a termelés és gazdaságosság..."

Megelégedéssel szögezik le a püspökök, hogy a szakszervezetek általában síkraszállnak a vasárnapi munkaszünet érdekében, sőt harcolnak a szabad szombatért is. "Tényleges kényszerhelyzet nélkül nem adhatjuk fel ezt a szociális vívmányt, bár minőségileg különbözik - keresztény szempontból - a vasárnap és a hétvége... Persze, hogy tekintettel kell lennünk a vállalatok jövőjére is, hogy ezáltal megmaradhassanak a munkahelyek... Mégis kérünk minden munkást és munkástanácsot: rövidlátó mérlegelés alapján ne fogadják el a kínálatokat és ne adják fel a vasárnapot pusztán csak a nagyobb keresetért vagy megnövekedett szabadidőért. Hosszútávon maga a munkás és családja sínyli ezt meg. A személy egyensúlya sokkal fontosabb, mint a drágán szerzett pénz..."

Arra kérik püspökeink az ország kormányát, hogy a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetet törvényekkel ne ingassák meg és a kivételeket szorítsák vissza a minimumra. Féltve őrizzék meg az eddigi jogszabályt: "Pusztán gazdasági okokra hivatkozva a vasár- és ünnepnapi munka nem engedélyezett!" "Kérjük a felelősöket..., hogy az eddigi világos rendsza47