Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Feltételek nélkül (Y. de Montcheuil)
nemzetnek. Az apostolok jutalma a földön az ellentmondás, üldöztetés és vértanúság lesz. Milyen messze vagyunk a földi királyság eszméjétől és az első helyek keresésétől! Az apostolok tehát fokozatosan világosodtak meg. Újabb és újabb áldozatokat kell hozniuk, fokozatosan meg kell tisztítaniuk látásmódjukat, vágyaikat, ambícióikat. Első nagylelkűségük elvezette őket olyan pontra, amelyet biztosan nem láttak előre. Áldozatuk és rendeltetésük nagysága csak fokozatosan tárult fel. Mielőtt eg>' vállalkozásban elköteleznénk magunkat, meg kell fontolnunk, hogy valóban elszántuk-e magunkat arra, hogy végigcsináljuk, befejezzük azt. Itt arról van szó, készek vagyunk-e arra, hogy elfogadjuk Isten újabb követelményeit, amilyen mértékben felismerjük azokat. Nem szabad süket füllel fogadni a homályosan hallott hívásokat, vág}' becsukni szemünket a kezdődő fény előtt, mivel érezzük, hogy félelmetes megoldásokra kényszerülünk. Kétségkívül, néha nagyon kemény dolog megállapítanunk, hogy még sok önkeresés van abban is, amit tiszta nagylelkűségnek hittünk, hogy nagyon sok előítélet van azokban az eszmékben, amelyekből eddig éltünk. Észrevesszük, hogy ha meg akarjuk őrizni ezekből az eszmékből azt, ami mély, új formát kell adnunk nekik. Nos, ha az ember nagylelkű és őszinte, ez a pillanat elérkezik szükségszerűen. Elkerülhetetlen az, hogy ne befolyásoljon bennünket környezetünk, és bármilyen legyen is ez a miliő, előítéletek, igazságtalan ítéletek, megalapozatlan bizalmatlanságok, mások jogtalan bírálatai stb. érnek bennünket. Mindezeket elismerni és bevallani, aztán levonni a következtetést magatartásunkra vonatkozóan, ez a hűség és az őszinteség nagy próbatétele a szó kettős értelmében. Gyakran kemény próbatétel, mivel el kell ítélnünk azt, amik voltunk. Nem külsőleg, hanem önmagunkban el kell ítélnünk azokat, akiket szerettünk és tiszteltünk, és akiket továbbra is szeretünk és tisztelünk. Kénytelenek vagyunk elismerni korlátáikat, tévedéseiket, néha igazságtalanságaikat. Bárhonnan jövünk is, nincs komoly elmélyedés, amely ne állítana bennünket fájdalmas ellentmondásba környezetünkkel, az általunk szeretett lényekkel. Az erős és nagylelkű egyéniségek jele az, hogy nem utasítják vissza a fényt, amely a lélek legmélyén sebez, nem hátrálnak meg a szenvedés előtt. A finom lelkek tulajdonsága, hogy brutalitás nélkül vállalják azt a magatartást, amelyet megkövetel a hűség, érintetlenül megőrzik a szív ragaszkodását, bármilyen mély legyen is egyébként a nézeteltérés. PAPI LELKIGYAKORLAT Fürstenried, München 1989. júl. 24-28. A paptestvérek jelentkezését kérjük a szerkesztőségbe küldeni!
