Szolgálat 82. (1989)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Feltételek nélkül (Y. de Montcheuil)

hogyan cselekednék, ha ilyen és ilyen körülmények közé kerülnék? Ha egy napon azt kérnék tőlem is, amit másoknál látok? Mert nem tudjuk, nem érezzük, és elképzelni sem tudjuk, hogy milyen állapotban leszünk azon a napon, amikor tényleg azt kérik tőlünk. De hasznos az, ha a napi nagylelkűség, ha a mindennapi kötelességhez való hűség által felkészülünk a jövőre.

El kell tehát kerülnünk a haszontalan aggodalmaskodást. De mégis tudnunk kell, hogy minél inkább előre haladunk, ha hűségesek vagyunk, Isten újabb kötelességeket mutat nekünk. Isten, aki egyre nagyobb követelményeket támaszt, nem ugyanazokat kéri, mint azelőtt. Nem mintha Isten amolyan autoritativ, szigorú Mesterként egyre nagyobb terheket akarna vállunkra rakni, újabb szabályokat előírni. Hanem éppen mivel jó, mivel a javunkat akarja, nem akar nyugton hagyni bennünket a középszerűségben. Isten nem fedi fel rögtön követelményeit a részletekben, nehogy elvegye kedvünket annak megmutatásával, aminek vállalására most még nem vagyunk képesek, de véglegesen nem tűr semmiféle odatapadást a rosszhoz, semmi tökéletlenséget. Amikor egy gyermek növekszik, nem nézik el neki azt, amit korábban még megengedtek; ha most nem dolgozna jobban, lusta lenne; ha nem gondolna jobban a jövőre, nemtörődöm lenne; ha nem mutatna több tiszteletet, szemtelen lenne; ha nem rendelkezne több tudással, tudatlan lenne. De a gyermek végül eljut abba a korba, amikor már többet nem növekszik. A lelki életben viszont soha sincs megállás.

Mindig lehetséges az újabb haladás. Mindig előre kell haladnunk a nagyobb tisztaság felé, egyre jobban le kell mondanunk a személyes vagy kollektív önzés által sugallt előfeltételekről. Az eszmény a hegyi beszéd kijelentése: "Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5,48)

Amikor túlhaladunk egy állapoton, akkor vesszük észre, hogy mi volt benne tökéletlen. Pascal "Jézus misztériumá"-ban ezeket a mélyértelmű szavakat adja Krisztus ajkára: "Ha megismernéd bűneidet, kétségbeesnél." így válaszol; "Kétségbeesek tehát, Uram, mert hiszem gonoszságukat a Te szavadra." És Krisztus: "Nem..., olyan mértékben ismered meg őket, amilyen mértékben kiengeszteled őket, és ezt mondják neked: Bűneid meg vannak bocsátva!" Ez mélyen igaz. A bűnt és a tökéletlenséget olyan mértékben ismerjük meg, amilyen mértékben megszabadulunk tőlük, vagy helyesebben: amilyen mértékben (Isten) megszabadít minket tőlük. Nem a bűnös ismeri a bűnt, hanem a szent, és pontosan olyan mértékben, amennyire megszabadult tőle. A hős tudja, hogy mi a középszerűség, nem a középszerű. Amit kérnek tőlünk, egyre jobban feltárul szemünk előtt, és előrehaladva megértjük, milyen középszerű volt előző állapotunk, mennyire még saját személyes gondjainkkal és előítéleteinkkel voltunk elfoglalva, melyek önzésünknek és hiúságunknak hízelegtek. Akkor szégyenkezünk azért, hogy azt hittük: már rendelkezünk a keresztény szellemmel.

Ezért mindig meg kell őriznünk két készséget: először is nem nyugtalankodunk és nem keressük, hogy később majd mit kér tőlünk Isten, amit ma még nem veszünk észre; ez a haszontalan gond méreg a cselekvés

41