Szolgálat 82. (1989)

Hűség az elkötelezettségben

HŰSÉG AZ ELKÖTELEZETTSÉGBEN

Az elkötelezettség ",kötélszagü" a modem ember számára, aki szabadnak tartja magát, és ezt nagyon komolyan veszi. A kötelezettséget és hűséget a teológiában is kesztyűs kézzel kezeljük, talán azért, mert korábban túlhangsúlyoztuk. Azt mondottuk ugyanis, hogy az ember kötelessége Istent keresni és hittel elfogadni, valamint hűségesen kitartani a hitben. Ma inkább a vallásgyakorlat szabadságát helyezzük előtérbe. Valamikor kötelező volt a misére járás, ma inkább az öntudatos keresztény elidegeníthetetlen joga. A vallástól idegenkedőket régebben úgy határozták meg hogy nem kötelezték el magukat Istennek, ma inkább távolállóknak nevezi őket a pasztorálteológia.

Elkötelezettség hűség annyit jelent, mint kötöttség valamihez, kapcsolat valakivel tudatos elhatározás alapján, amivel vállalja az egyén cselekedetének a következményeit is (H. Stenger). Ez a magatartás kizárja az önkényességet, jellemzője tehát az egyezés (consensus) és a tartósság (continuitas).

Az Ószövetség és Újszövetség iratai lényegében a hűség és elkötelezettség okmányai, amit a szövetség szó is kiemel. A szövetség Istene (Jer 31,31-33) hűséges a vállalt kötelezettségeihez, míg a nép hűtlenkedik. Az Újszövetség közvetítője, Jézus (Zsid 9,15) hűséges, nem lehet hűtlen önmagához (2Tim

2,13). A keresztény elkötelezettség lényeges jellemvonása a Krisztus-követés (Lk 9,57-62): teljes és következetes. A sem hideg sem meleg magatartás nem elfogadható (Jel 3,14-16.19). Az elkötelezettség és hűség mégsem rideg jogi kapcsolat, hanem barátsággal telített: "barátaim vagytok" (Jn 15,14). Töltése a szeretet is: "Szeretsz-e?...Kövess engem!" (Jn 21,15-19), de nem nélkülözheti a teljes ráhangoltságot sem Isten akaratára (Lk 9,57-62). Pál úgy éli át saját elkötelezettségét, mint az egész életét meghatározó felszabadulást: "megszabadult a törvénytől" (Gál 2,23-25). Az elkötelezettség tehát szabadságot jelent a betűtől, a tárgyi kötöttségtől és felszabadít a személyes kapcsolatra, a szeretetre (Róm 13,10).

A hűség feltételezi továbbá a kapcsolat képességét. Az első és alapvető lépés ebben az önazonosság elérése, ami az anya és gyenneke kölcsönös és tartós egymásra h angoló dósával indul fejlődésnek a bizalom hullámhosszán (Erikson: Tmst v. Misstrust). Ha a gyemiekés ifjú biztos léptekkel haladhatott az önazonosság útján, akkor a fiatal felnőtt pozitív önérzettel és céltudattal rendelkezik: egyezést jelent ez az "én" és a környezet között (Intimacy). Ez az egyezés nem más, mint önazonosság (Identity). Ellenkezője a zűrzavar (Difusion), a bizonytalanságtól a tudathasadásig. Az intimitás az egészséges felnőtt ember tulajdonsága, amely képesít a teljes odaadásra személynek vagy eszmének. A tökéletes Krisztus-követésre, a hűséges elkötelezettségre csak az ilyen személy képes. Ha az önzetlen önátadásig nem jut el vagy nem ér el az egyén, megreked a nárcisztikus önközpontúságban, amely az elkötelezettséget és hűséget részben vagy teljesen lehetetlenné teszi. Az ilyen ember magára marad (Isolation).