Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Pap vagy mindörökké
hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek" (Kiv 19,5-6). Jézus azért választott épp tizenkét apostolt, hogy megmutassa: amint az első választott nép Jákob tizenkét fiától származott és nőtt tizenkét törzsből álló egész nemzetté, úgy ez a Jézus köré tömörült tizenkét férfi lesz az a törzs, melyből az új messiási nép, az Egyház kinő; az az alap, amelyre az Egyház, mint "az Úr szent temploma" és "Isten hajléka" (vö. Ef 2,21.22) épül. Az apostolok nagyon jól ismerték a tizenkét szám jelentőségét. Ezért is siettek az árulóvá és öngyilkossá lett Júdás helyébe tizenkettedik apostolt választani. Tudták azt is, hogy a Jézus által alapított új messiási nép az a "maradék", amiről a próféták olyan gyakran beszéltek, és a régi választott nép kiváltságainak az örököse. Isten új népe az igazi Izrael, Jákob álma a létráról rá vonatkozik; ez Isten papi nemzete, közvetítő Isten és az emberiség között. Az első Péter-levél a keresztény közösségre alkalmazza Isten Mózes által közvetített szavait:" Menjetek Krisztushoz, az élő kőhöz, és mint élő kövek épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatot hozzatok Jézus Krisztus által... Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok" (lPét 2,4-5.9). "Menjetek Krisztushoz..." A zsidókhoz írt levél elmagyarázza, hogy az ember sohasem lehet tökéletes pap, mert maga is bűnös, az igazi papnak pedig bűntelennek kell lennie. Egyedül Krisztus a tökéletes pap, aki ugyan teljesen ember, ismeri kínjainkat, s ezért hűségesen tud képviselni bennünket Isten előtt, de maga bűntelen, s ezért saját magáért nem kell ismételten áldozatot bemutatnia (5,1-3; 7,27). A feltámadott Krisztus az egyetlen igazi pap, "Melkizedek rendje szerint" (6,20), akinek "nem ismerjük napjainak kezdetét vagy életének végét, s így az Isten Fiához hasonlóán pap marad mindörökké" (7,3). Krisztus egyetlen áldozattal, "saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett" (9,12). Ugyanígy az ember sohasem képviselheti tökéletesen és hitelesen Isten szavát az emberek előtt. Jézus azonban, aki, mint Isten Fia, mint Isten örök igéje, maga a Szó, tökéletes hűséggel közvetíti azt számunkra. Tehát csakugyan: "Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél" (7,26). Jézus Krisztus az egyetlen igazi pap, de őbenne az egész keresztény közösség, "királyi papság" részesedik Krisztus papságából az alapvető szentségek: a keresztség, bérmálás és eukarisztia ereje által. Emlékeznünk kell arra, hogy az egyházi rend, valamint a keresztség és bérmálás nemcsak szentségi kegyelmet ad a szentséget felvevőknek, hanem eltörölhetetlen jegyet is hagy a lelkében, s ez a jegy elsősorban nem egyéb, mint részesedés Krisztus papságában. De míg minden kereszténynek ez az általános papsága, a "királyi papság", az Egyháznak mint Isten népének papi szerepét jelenti a nem-keresztény világ számára, amennyiben - mind a közösség, mind az egyén - élete minőségével hirdeti Krisztus jóhírét a világnak, és élete áldozatával kapcsolódik bele Krisztus áldozatába a világ üdvösségéért. 24