Szolgálat 82. (1989)

Halottaink - Szabó János (paptestvére) - Dr. Peisch Alajos SDB (Peisch Ferenc)

szerzetespapi hivatás útján. Fiatalon meg kellett tapasztalnia, hogy a veszendő ifjúságért dolgozni kell, ezért gimnáziumi tanulmányait a gyermekekkel töltött munka mellett, magánúton kellett elvégeznie. Rendi teológia még nem volt. Szombathelyen az egyházmegyei Szemináriumban kezdi el teológiai tanulmányait, miközben a Szalézi Intézet kántorságát is ellátja. 1932-ben létesül a rendi Teológiai Főiskola. Itt fejezi be tanulmányait. 1933-ban szentelik pappá Esztergomban.

Felszentelése után Nyergesújfalun tanft éneket és zenét. 1934-től 36-ig a rákospalotai Don Bosco nyomda vezetésével bízzák meg. Ezt követően elöljárói a Pázmány Péter Tudományegyetemre küldik, hogy tanári oklevelet szerezzen. Sürget az idő. Minisztériumi engedéllyel az akkor négyéves egyetemi tanulmányokat két év alatt végzi el. miközben mint kórházlelkész, az Újpesti Városi Kórházban tevékenykedik. Sok lelki élménye fűződik e lelkipásztori munkához. 1940-ben magyar nyelv- és irodalomból "Cum Laude" doktorátust szerez. A továbbiakban mint intézeti igazgató (házfőnök) működik Újpesten és Balassagyarmaton. Mindkét állomáshelyén a helyi gimnáziumban is tanít. 1945-ben Esztcrgomtáborba küldik, ahol a romos intézet és a rend kezelésében működő Polgári Iskola igazgatását bízzák rá. E munkájával párhuzamosan 1947-ben az esztergomi Egyházmegyei Főhatóság felkérésére ellátja a hét kilométerre fekvő Kesztölc Plébániát. írásai jelennek meg rendszeresen a Szalézi Kiadványokban.

1948 - az iskolák államosítása. Rendtársaival az Intézet elhagyására kényszerül, és elfogadva a helyi plébánia (Esztergom Szentistvánváros) vezetését, oda költöznek át. 1951- ben a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása után ezt is el kell hagynia. Zuglóban, egy gyárban mint udvari segédmunkást, majd még ez esztendőben a Chinoin Gyógyszergyárban, mint szakmunkást alkalmazzák. A fennálló rendelkezések nem teszik számára lehetővé a rendszeres papi munkát. Engedéllyel misézik lakásán. Papi zsolozsmáját és a rózsafüzért lelkiismeretesen naponta végzi. A későbbiekben éveken át Budapestről Dunakeszi-Alagra jár kisegíteni vasárnaponként. Misézik, gyóntat, prédikál a gyermekmisén.

1971-ben nyugdíjba megy. A javuló lehetőségekkel élve, rendszeresen kisegít Csillaghegyen, Békásmegyeren és Rómaifürdő plébániákon, mint lelkipásztor és szükség szerint, mint kurátor. 1970-től haláláig állandó jelleggel Rómaifürdőn kisegít, hosszú ideig vasárnap két szentmisét tart és gyóntat. Hétköznapokon is itt mutatja be a szentmisét. Utolsó éveiben az épülő új békásmegyeri templomban is segít gyóntatni a diákmisén. Még a halálát megelőző vasárnapon is ellátja szolgálatát. 1988. január 20-án a reggeli szentmise és zsolozsma vesperásig történt elmondása után, kora délután hirtelen felmondja a fáradt szív a szolgálatot. Még megerősítik a szentkenet szentségével.

Sokan kísérik el utolsó útján: rendtársai, paptestvérek és a hívek népes sokasága. A Don Bosco-i eszme megszállottja volt. Don Bosco 100. születésnapjának megünneplésére készült, amikor megkapta az égi behívót. Don Bosco munkát és mennyországot ígért fiainak. Testvérünk a munkából kivette a részét, hisszük, részese lesz a megígért mennyországnak is.

Peisch Ferenc S.D.B.

100