Szolgálat 81. (1989)

Eszmék és események - A magyar cserkészet vallásos jellege (Kerny Géza)

Don Bosco Szent János talán a múlt század legnagyobb nevelőjének nevezhető. Káprázatos eredményeket ért el. Elvihette egymaga nagy tömegben a fiatalkorúak börtönének rabjait kirándulásra, és este mind visszajöttek önként vele a börtönépületbe. Képes volt szentet is nevelni, akit mi az oltáron tisztelünk. Sokatmondó ezzel kapcsolatban az a tény, hogy a magyar cserkészet is dicsekedhetik egy Kaszap Istvánnal. Isten szolgája, akinek a boldoggáavatása folyamatban van, nyolc évig viselte a cserkészruhát és a cserkészpedagógia nevelőhatása alatt állt. Ide vehetjük azt a nagyon becsülhető eredményt is, hogy a cserkészet sok papi hivatás elindítója.

Don Bosco és a cserkészpedagógia néhány megállapításra szorítkozó egybevetésében kikerülhetetlen az a megjegyzés, hogy az előbbiben az egyedülálló eredményt a nagy rendalapító, a szent érte el, ő, aki karizmával rendelkezett. Nem könyvekből tanulta a padagógiát. A cserkészvezetőnek, parancsnoknak, cserkésztisztnek, segédtisztnek, sőt raj- és őrsvezetőnek is nevelésre alkalmas egyéniségnek kell lennie, vagyis legalább a köznapibb értelemben vett karizmával kell rendelkeznie. Ilyeneket találunk is.

Az embernek szüksége van gyökérre, különösen áll ez a fiatalra. Ez a gyökér a hit és a magyarság. Mindkettőt ápolja a cserkészet. Ha van gyökér, van miből táplálkoznia. Cserkésszé az ifjú nem akkor lesz, amikor magára ölti a cserkészruhát, vagy amikor egy csapat a nyilvántartásába veszi, hanem akkor, amikor őszinte lélekkel megfogadja: "Híven teljesítem kötelességeimet, amelyekkel Istennek, hazámnak és embertársaimnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt és mindenkor megtartom." Ennek a fogadalomtételnek ereje, vallásos tartalma tette lehetővé, hogy a magyar cserkészet kiállta a legnagyobb próbáját. Idegen földön vert gyökeret, és gazdag változatossággal elterjedt bolygónk távoü vidékein is, ahol akkor van tavasz, amikor a volt cserkészparkban hullatják lombjukat a fák, és akkor van hajnal, amikor már Gödöllő - az 1933-as világjamboree táborhelye - déli verőfényben úszik.

Anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk a minden emberi törekvésben fellelhető hiányokat, mondhatjuk, hogy a cserkészpedagógia jó alkalmazásával eléri, hogy az ifjú a kötelességet nem érzi tehernek. Ennek előmozdítására kitűnő eszköz az igazi cserkész-szellemben vezetett cserkésztábor, különösen, ha lelkipásztor is részt vesz benne. Ez felér egy ifjúsági lelkigyakorlattal. A sűrűn lakott településektől messze fekvő erdők tisztásai, harmatos reggeleken a tábori szentmisék, a tábortüzek a csillagos ég alatt, a csapat esti imája és a lelkiismeretvizsgálat a szabadban, az erdők csendjében, mindez természetközelséget és nagy nevelőerőt rejt magában. A fiatal a saját tapasztalatából tudja meg: a fogadalomban vállalt kötelesség és a tiszta öröm elválaszthatatlan testvérek. A kettőnek harmóniája a magyar cserkészetben a legszebb gyümölcsöket érlelte. Tudott olyant alkotni, mint az 1933-as gödöllői világjamboree. Ennek láttán jelentette ki a cserkészet alapítója, Baden-Powell: "Ez volt a legszebb, legpéldásabb, legcserkésziesebb tábor".

Az igazi cserkészélet a maga egészséges, vallásos befolyásával a jóléti társadalom elkényeztetett, követelőző, mindent lenéző* gyermeke helyett,

78