Szolgálat 81. (1989)

Eszmék és események - Két évvel a rottenburgi egyházmegyei szinódus után (Baranyi L)

szinódusi csoport kérdéseire. Mindent persze nem lehet egyszerre megvalósítani. A követelményeket elsőbbségi sorrendbe kell állítani. Ilyen lehet pl. a felnőttkatekézis, a közösség és hitoktató közreműködése, az ifjúsággal keresni Istent, a keresztény család felkarolása, a vasárnap megszentelése, a szegények támogatása... Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy a szinódus rendelkezéseinek sú­lya, sürgőssége is eltérő. így pL a magyarázatok igyekeznek a terepet alapo­san felmérni; az ajánlatok meghatározott helyzetre vonatkoznak, az adott esetben ellenőrizni kell tehát, alkalmazhatók-e saját körülményeinkre. A rendelkezések viszont már kötelező szabályozást hoznak. Ismerni kell egészen pontosan a szöveget ahhoz, hogy végrehajthassuk azt. Könyvformában jelent meg a határozat, s 18.000 példányt vásároltak fel belőle. Az okmány egyes részeit külön is kiadták, hogy meghatározott csoportok felhasználhassák. Az anyag alapján munkafüzetet is készítettek, amely különösen a hit- és felnőttoktatás területén aprólékos javaslatokat közöl. A különböző egyházmegyei szervezetek, egyletek és csoportvezetők igyekeztek pontosan meghatározni "hogyan adhatjuk tovább a hitet a következő nemzedéknek." A lehetőségek feltárásában részt vett a papi tanács, az esperesek testületé, de a plébániai tanácsnokok, a hitoktatók, az ifjúsági lelkipásztorkodás segítői, a társulatok, a papok... sem maradtak ki a munkából. 2. A közösség lelkipásztorkodása A szinódus gyümölcseként a plébániai tanácsok több mint 100 hétvégi szemináriumot tartottak, hogy összehangolják munkásságukat a szinódus elveivel. Létrejött a plébániák életét ellenőrző látogatások új módszere, amely nem a tevékenységi pontok gépies felsorolására figyel, hanem a plébánián uralkodó leíkületet fürkészi. A szinódus gyümölcse a plébániai megújulás tervezete is, amely igyek­szik növelni mindden megkeresztelt közös felelősségét, hogy ezáltal minél több hívőt bevonjon az apostoli munkába. Kisebb csoportokat képez min­den egyházközség, amelyek időközönként összejönnek, beszélgetnek és imádkoznak. Igyekeznek életük mozgatójává tenni a Szentírást. A szinódus előkészítésében is oroszlánrészt vállaltak a különböző ifjú­sági csoportok és egyletek. Ajánlatukra az ifjúság nevelésében a hangsúly a lemondásra, javaink megosztására a rászorulókkal, az egyszerűbb élet­stílus kialakítására, a környezetvédelem és béketörekvés etikai mozzanataira tevődött. A szinódus persze minden hívőnek melegen aján­lotta ezeket a karizmákat és gyakorlásukat, de különösen azoknak, akik "az ifjúsággal keresik Istent". Egyébként is a szinódus résztvevőinek szívügye, hogy fokozódjék az ifjúság és az egyházközség kapcsolata. El is rendelték: "Az egyházközségi tanácsok évente legalább egyszer találkoznak az ifjúság lelki gondozásának felelőseivel, hogy megbeszéljék az ifjúság nevelésének és az egyházközségnek közös ügyeit" (IV.54). Azt is elrendeli a szinódus, hogy tartsanak megbeszélést évente legalább egyszer a plébános, a plé­74

Next

/
Thumbnails
Contents