Szolgálat 81. (1989)
Élet a plébánián - Teleki Béla: A hitoktatás alapkérdései
az Isten-nélküli hittanórák, ami tulajdonképpen nem hittan. Alapanyaguk: szociológia, irodalom, újságcikkek stb., de az Istent kifelejtették , nem is említik. Megdöbbentő azért is, mert a többi hittanórák valóban a társadalomismeret témáival foglalkoznak: erkölcsoktatás (9,6%), egyháztörténelem (7,5%) stb. A kép teljessé válik, ha még arra is gondolunk, hogy a bibliai szövegeket igen gyakran rosszul és tévesen alkalmazzák, néha beleveszik a bibliatudományi (egzegetikai) fejtegetésekbe, ahelyett, hogy maga a Biblia lenne "a téma", vagy legalább a hitoktatás alapja és építőkővé. A hitoktató és a közösség közreműködésének eredménye lesz a teljesebb hittanóra. Emellett létrejönnek a fiatalok környezetét, életterét képező diák-közösségek (cserkészet, ifjúsági csoportok...). A felnőtteket (szülők, egyházközség) érinti a hitoktatás és a fiatalok vallási nevelése. A hitoktató és a közösség az evangélium tanúi a fiatalság számára, ami többet jelent, mint maga az oktatás. Hiszen a fiatalok képtelenek különbséget tenni a dolgok és személyek, az eszme és személyek között. Az ideák és a programok csak annyit érnek, amennyit a személyek, akik közvetítik őket. Értjük tehát, milyen fontos a jó hitoktató, a jó közösség, a hitoktató és a közösség jó kapcsolata. Általuk növekszik tovább a szülők és az új nemzedék párbeszéde, különösen, ha a szülők tevőlegesen részt vesznek a hitoktatás folyamatában. Sőt maga a templomi közösség is megmozdul: érdeklődik a hitoktatás és hittanosok iránt. Élvezi az ifjúság közreműködését az isten- tisztelet ünneplésében. A helyes közreműködés révén nem szolgáltatódik ki a hitoktatás az iskolának (amely sokszor pogány légkört áraszt), sem az iskolai irányoknak, divatoknak. Végezetül szeretném aláhúzni, hogy nem csak akkor eredményes a hitoktatás, ha szentek teremnek a nyomában. Bár lehet, hogy ez az eszményi célja, de az eredmény fokozatos. Ha elérte, hogy a felnövekvő fiatal szimpatizál a kereszténységgel, ezzel már a helyes útra állította őt. Itt is érvényes a népi bölcsesség: Aki nem csúszik hátrafelé, az már halad. Irodalom Der Religionsunterricht in der Schule. Beschuss der Gemeinsamen Synode der Bistümmer in der Bundesrepublik Deutschland. Heft 3-4-5- 6/1974 Günther Stachel, Die Religionsstunde beobachtet und analysiert. Zürich-Köln 1976 Lebendige Seelsorge. 5/1974 Lebendige Seelsorge. 3-4/1976 71
