Szolgálat 81. (1989)
Az egyház szava - II. János Pál pápa beszéde Strasbourgban
önrendelkező, szabad intézményeket teremtő Európa egykor mindazokat a vidékeket is magába ölelhesse, amelyek mind földrajzilag, mind pedig történelmileg hozzá tartoznak. Hogyne kívánnám ezt, amikor a hittől éltetett keresztény kultúra mély nyomot hagyott Európánk minden népének történelmében, legyen az görög, latin, germán vagy szláv eredetű, minden viszontagság ellenére és túl minden társadalmi rendszeren és ideológián. 6. Minden európai nemzet történelméből kiviláglik, hogy nyíltak voltak a világ egyéb részei felé és élő kapcsolatokat teremtettek a többi kontinens népeivel. Senki se képzelje tehát, hogy az egyesült Európa bezárkózhat egoizmusába. Egy hangot hallatva és erőit egyesítve sokkal inkább képes lesz arra mint a múltban, hogy erőforrásait és új energiáit a harmadik világ országainak fejlesztésére szentelhesse. Sok szempontból példaadó a "Convention de Lomé" (Loméi Megállapodás), amely lehetővé tette, hogy parlamentek tagállamai és 66 afrikai, karibiai és csendes-óceáni ország képviselői rendszeresen együttműködhessenek. Ez a törekvés annál inkább hiteles, minél jobban igyekszik segíteni a szegény országokat abban, hogy - a mások feletti uralom minden hátsó gondolata nélkül - saját kezükbe vehessék sorsuk irányítását. II. Isten és az európai kultúra 7. Elnök Úr! Az Egyház üzenete Istenre és az ember végső rendeltetésére vonatkozik. S hogyan is képzelhetnénk el Európát, ha megfosztanánk ettől a transzcendens távlattól? Európa földjén, a modern korban, olyan szellemi áramlatok születtek, amelyek lassanként kiszorították Istent a világ és az ember mivoltának megértésében. Azóta két ellentétes szemlélet állandó feszültséget teremt a hívők és azok felfogása között, akik agnoszticizmust vagy egyenesen "ateizmust" hirdetnek. Az első szemlélet szerint az Isten iránti engedelmesség az igazi szabadság forrása, mivel a szabadság nem önkényes és nem is céltalan. Az igazságra és a jóra vagyunk szabadok. Ezt a két nagyságot azonban az ember pusztán saját erejéből soha nem képes teljesen elérni. Az alapvető magatartás etikai téren abban nyilvánul meg, hogy elfogadjuk azokat a viselkedési elveket és normákat, amelyek értelmes létünkből adódnak vagy Isten szavának tekintélyéből erednek. Ennek következtében az ember nem rendelkezhet felettük sem egyénileg, sem közösségileg saját tetszése vagy a világ illetve ennek változó kénye s kedve szerint. 8. A második szemlélet - miután megszüntette a teremtmények mindennemű alárendelését Istennek - az embert tekinti a dolgok kiindulópont ' jának és céljának. A társadalom pedig törvényeivel, normáival és alkotásaival az ő szuverén műve. így az etika alapja pusztán a társadalmi megegyezés; a személyi szabadságot pedig csak az fékezi, amit a társadalom a másik személy szabadságának védelmére megszab, előír. Egyesek még mindig úgy képzelik el a polgári és politikai szabadságot, amelyet e régi, a vallás törvényeire épített rend megdöntésével értek el, 53
