Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Teleki Béla: Az igazság tanúja

Kolping az oltár elé került. Részben ennek a fogadalomnak következménye, hogy az Egyház a szociális igazságosság egy élharcosával gyarapodott.

1. Kész vagyok

Kölnben szájról-szájrajárt a hír: a fiatal cipészsegéd, az öreg gimnazista, a furcsa pap mesterlegényeket ápol és haldoklók ágyánál virraszt. Nem mentegetőzött "magasabb hivatással". így ír erről később: "Hiszek az ima erejében. Ott, ahol saját szorgoskodásommal és erőfeszítéseimmel elérhetem azt, amit jónak s kívánatosnak tartok, imám rendszerint nagyon rövid és egyszerű. Istennek ajánlom az ügyet. Megvalósul: jó. Ha nem megy, ismét nekirugaszkodom, de ha Isten nem akarja: akkor is jó, nekem sincs szükségem a dologra, s elég! De ahol én közvetlenül semmit sem tehetek tulajdonképpen, pl., hogy távol tartsam a szenvedést és csapást azoktól, akik közel állnak szívemhez, ilyenkor aztán imádkozom, tulajdonképpen szünet nélküL Tapasztaltam, milyen sokat elérhet ezzel az ember." Élete kockáztatásától sem rettent vissza, ha betegekről volt szó. Alig kezdte meg életművét, a mesterlegények egylete, a kölni dóm vikáriusa, önként jelentkezik a kolera betegek szolgálatára, bár maga is gyöngélkedett. Azoknak, akik vállalkozásában meg akarták gátolni, azt válaszolta: "Ilyent, mint én, talál az Úristen magának akárhányat!"

Mégsem mondhatjuk őt célratörőnek. Nem készítgette életművét gyermekkora óta. Sőt, tervei sokszor ellenkező irányba terelték. De "az idők jeleit" (XXIII. János) mindig szemmel tartotta, azokban Isten ügyét látta, s nem vonakodott, nem késlekedett soha a válasszal: Adsum, itt vagyok, kész vagyok, rendelkezésedre állok. A szociális helyzetben és találkozásokban Isten hangja csengett a fülében.

1813. dec. 8-án látta meg Adolf a napvilágot. Kerpenben, Köln és Düren között fekvő kis faluban, juhászcsalád hatodik gyermekeként született. Az anyakönyvbe még franciául jegyezték be, de Napóleon uralmának napjai már meg voltak számlálva. Ugyanezen évben a leipzigi csata véget is vetett annak.

Még 13 éves sincs, amikor szülei 1926-ban beadják Muser cipészmesterhez inasnak. 1929-1937-ig vándorsegédként dolgozik a vidéken. Kölnben döbben rá társai erkölcsi és szociális züllöttségére. Nem hagyja magát. A helyzet tettre ösztönzi. Bár Kerpen plébánosa, Joeken elutasítja őt: "Suszter, maradj a kaptafánál!" Kolping kilincsel. Lauffs blatzheimi plébános és Wollersheim kerpeni káplán segítségével 1937-ben felvétek vizsgát tesz. Beülhet a kölni "Marzellengymnasium" padjaiba, 24 éves fejjel a tizenévesek közé. Bár osztálytársai nem fogadják be, kitart és érettségizik. 1941. ápr. 3-án beiratkozik a teológiára a müncheni egyetemen. A Gondviselés Adolf mellett állt. Maller, kerpeni földbirtokos leányának fogadalma által biztosítva voltak egyetemi éveinek költségei. 1945. április 13-án Kölnben elnyeri a papszentelés kegyelmét és 31 évesen megkezdheti azt a papi életet, amelyről XII. Pius pápa így nyilatkozott: "Mi teszi e rendkívüli férfi papi egyéniségét a papok példaképévé, a következőkbe

44