Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Szabó Árpád: Igazság és mások tiszteletben tartása

A következő példánkat nem szükséges részletezni, hiszen általánosan ismert. A házasságtörő asszony esetére gondolunk (Jn 8,1-11). Jézus nem nevezi a bűnt erénynek. A bűn megmarad bűnnek és elítélendő. De ez a történet egy nagyon fontos dologra tanít: embertársainkat szeretettel kell kezelnünk. A bűn elítélése nem azonos a bűn megsemmisítésével. A bűnt bűnnek kell neveznünk, el is kell vetnünk, de úgy, hogy testvérünkön segíteni próbáljunk. Meg akarjuk menteni, úgy hogy azt érezhesse is: nincs szándékunkban eltiporni őt, de a rossztól meg szertnénk menteni. Jézus szava csengjen mindig fülünkben: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" (Jn 8,11)

Végül pedig egy nagyon nehéz helyzetre utalnánk. Főként egyházi személyeknek, egyházi alkalmazottaknak többször jelenthet ez az állapot nehézséget, fájdalmat, problémát. Ismerünk példákat, amikor egyes személyek a helyzet terhe alatt annyira megtörtek, hogy tragikus lépésre szánták magukat. Miről is van szó?

Az Egyházban mint intézményben létezik az egyházjog. Valószínű, hogy nélküle az Egyház mai formájában elképzelhetetlen is lenne. De ugyanakkor kötelez az evangélium, az örömhír is, amely mindenek előtt hivatott az Egyház életét és magatartását irányítani és megszabni. Az Újszövetség legalapvetőbb gondolata és legfontosabb parancsa a szeretet. A kérdés csupán az, hogyan tudjuk összeegyeztetni az egyházi jogot az evangélium szellemével, a szeretettel, nehéz esetekben is. A házasságtörő asszony esetében láttuk: Jézus a mózesi törvényt "kijátszotta", hogy a bűnöst megmenthesse, azaz úgy szólván a szeretet parancsa győzedelmeskedett az akkori "egyházjogon", anélkül, hogy az igazság kárt szenvedett volna.

Egy adott eset alapján talán megértjük, milyen nehézségek léphetnek fel, többek között a lelkipásztorkodásban is. - Egy egyházközség hosszú időn át keresett jó orgonistát. Végre jelentkezik egy fiatal ember és a beszélgetés folyamán a plébános arra a meggyőződésre jut, hogy nagyon buzgó, szíwel-lélekkel egyházi zenészről van szó. Igen ám, de az orgonista ekkor bevallja szerencsétlen helyzetét: felesége beleszeretett egy másik férfiba, akivel egyszerűen eltűnt. Talán külföldre. Négy kisgyerekkel maradt. Képtelen hivatása betöltésére és ugyanakkor a gyerekek nevelésére is. Éppen ezért tervében van egy újabb nősülés (civil).

A plébános megérti a fiatal zenész nehézségét, de csupán két lehetősége van: az orgonistát rábeszélni, hogy próbálja meg a lehetetlent és nevelje gyerekeit egyedül; vagy pedig - ha megnősül - nem lehet egyházi alkalmazott. A plébánosnak nincs kiútja, ezt a kemény "igazságot" ki kell mondania.

Az olvasóké a további elmélkedés: esetek és megoldási lehetőségek keresése és javaslata, talán a "receptek" szolgáltatása is egyes élethelyzetekben. Szeretném, ha e cikkben közölt általános elvek és konkrét esetek hozzájárulnának olyan alapmagatartás kialakításához, amely az igazság megmentését igyekszik szolgálni a felebaráti szeretet megsértése nélkül.

36