Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Németh József: Az igazság Szent János evangéliumában és leveleiben

ki az igazságért, elvezet az igazi életre is. Az útról vett kép itt Jézus kinyilatkoztatását szemlélteti (Vő. Zsolt 25,10; 40,17; 85,10-11): igazság, mert az isteni tényállást tálja fel, mely Jézus istenismeretén nyugszik; élet, mert aki az isteni tényállást, az igazságot, Jézus istenismeretének adományát elfogadja, az életet is nyer vele. Az igazság kifejezés a középen van: mihelyt elfogadja valaki Jézus istenismeretének adományát, a jó úton halad Isten felé.

Az igazság kifejezés Jézus üdvtörténeti szerepét húzza alá: Isten üdvözítő tevékenységét Jézusban a tényt, hogy egyáltalán köztünk van, halálosan komolyan kell vennünk. Úgyszintén minden szavát, minden gesztusát, emberi sorsát, melyekkel az Istenhez vezető utat jelzi.

Az élet kifejezés nem valami földi életet felváltó valóságot jelent, amit Jézus csak kilátásba helyez. Ez az élet már a földi élet keretében születik meg és azonnal érezteti hatását, mihelyt valaki megnyílik Jézus előtt. Különben nem állna jelenidőben: "aki hisz a Fiúban, az örökké él" (Jn 3,36). "Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre" (Jn 5,24). "Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon" (Jn 6,40).

Ez az élet többet jelent, mint megtalálni igazi énünket, eljutni igazi emberi mivoltunk teljességére. Jézus többet ad nekünk ezzel az élettel, mint amit mi, "az igazi emberi mivolt" fogalmával kifejezünk. Miért? Mert ez az élet odaadott élet: áldozat is egyúttal. Az evangélista szemléletében a keresztrefeszített oldalából kifolyó vér és víz életet adó áramlás (Jn 19,34). Ott adta oda a jó Pásztor életét juhaiért (Jn 10,11; 10,17). "Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is" (Un 2,2). "A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy O szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül" (Un 4,10). Ez az élet mint áldozat nemcsak meggyógyítja a bűn okozta sebeket, hanem olyan szociális, közösségi valóságba, olyan új dimenzióba visz bennünket, mely messze felülmúlja igazi emberi mivoltunk teljességének méreteit. "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen" (Jn 10,10). A szociális, közösségi dimenzió megmutatkozik a) a hívő ember tetteiben; b) a hívő ember szeretetében; c) a hívő ember imádságában.

a) Az Igazság a hívő ember tetteiben

A hívő ember "teszi az igazságot" (Jn 3,20). - "Mindenki, aki gonoszát tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek tettei. Aki ellenben az igazságot teszi (a magyar fordítás: "az igazsághoz szabja tetteit"), a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, melyeket az Istenben vitt végbe" (Jn 3,20.21). "Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük" (a magyar fordítás: "az igazsághoz igazodunk" Un 1,6). Az "igazságot tenni" annyi mint erkölcsi törekvéseinkben Jézus küldetését megismerni, magunkévá tenni és tetteinkben megvalósítani. Más szóval kifejezve: a világosságban élni (Un 1,7) és ezáltal tanúságot tenni az isteni

21