Szolgálat 80. (1988)

Élet a plébánián - Mi szükséges az egységhez? (M. Claudina)

Hallatlanul nagy dolog az egység. Kell hozzá egy csodálatosan bölcs és rugalmas elöljáró, aki csak a lényegre tör. A lényegtelennél nagyvonalú, mint Marmion vagy a mi legutolsó Tisztelendő Anyánk, M. Leonárda. (Anyaházunk Szatmár. Gumpendorfból hozták nővéreinket Hám János püspök úrék, kb. 1840 körül.) Ő előkelő családból jött a Rendbe, mégis végtelenül egyszerű és nagyszerű tudott lenni. Jóságával és bölcsességével meg tudta valósítani az egységet. Példája ragyogott.

Úgy gondolom, hogy az egységért mindenkinek meg kell hoznia a maga komoly áldozatát. Szerényen kifejthetjük véleményünket, de ha nem veszik figyelembe, nyugodjunk bele. Ajánljuk fel az egységért. Lehet, hogy holtunk után termi meg gyümölcsét ez az áldozat. Sokszor tapasztaltam.

Nagy alázatosságot is követel az egység. Nem kis dolog eltűnni kis téglaként a nagy épületben esetleg akkor, amikor nagy tehetségek és vágyak feszülnek bennünk. S mégis döntő szerény magatartásunk a jövőt illetőleg. Az édes Jézus is 30 évig él rejtetten, dolgozva s feszül benne a lelkek megmentése utáni vágy. Vágyik arra, hogy minden lélek megdicsőítse és szeresse az Atyát.

...Tehát forró vágyainkat, tehetségünket ehhez az Akarathoz igazítsuk s akkor biztos, hogy az egységet munkáljuk. Mert lelkűnkben béke van s e gy akarat.

"Ne tegyünk összehasonlításokat" - Ezzel a mondattal indítottak útnak bennünket a fogadalom napján. Valóban nagy bölcsesség, ha erre vigyázunk. Különben elégedetlenséget szítunk, váratlanul békétlenséget árasztunk. Mi is boldogtalanok leszünk, ha összehasonlítgatunk, de környezetünkben is elhintettük az egyenetlenség magvát. Örülni a jelen pillanatnak úgy, ahogy kapjuk. Keresztjeivel, sikereivel együtt.

Félelemmel is megtelik a lélek, ha Lefebvre esetére gondolok. Eltelik egy értékes papi élet, feljut a méltóságok csúcsára s ott sikerül a sátánnak, a nagy színésznek egy ídtűnő csapdát készíteni. A jónak látszata alatt. Milyen nagyszerűen fogalmazza msgr. Lefebvre válaszát és érveit! Csak éles szem veszi észre, hol kapta be a horgot. A lényegtelenre fekteti a fősúlyt és a lényegesre nem is gondol. Igaza volt XXIII. Jánosnak: ENGEDELMESSÉG ÉS BÉKE! Nagy kritikus helyzetekben is tapasztaltam e jelszó igazságát. Soha nem bántam meg. Akkor sem, ha biztos voltam abban, hogy nekem van igazam. Csak akkor tudtam megnyugodni! Csak akkor költözött lelkembe újra béke! Csak akkor kezdett velem újat az Úr! S olyankor kaptam meg azokat a kegyelmeket, melyekért addig hiába könyörögtem forró imában. Ó KESKENY ÖSVÉNY! Mily kevesen járnak rajtad! S még annak a kevésnek is holtig kell vigyáznia.

Előre kellett volna írnom, hogy*az egységre törekvésben sokszor fohászkodjunk a Szentlélekhez. Tőle kérjük a BÖLCSESSÉGET, IGAZI TUDOMÁNYT, ÉRTELMET stb. Egyedül ő tarnt meg minket erre a titokra.

M. Claudina Irgalmas nővér

86