Szolgálat 80. (1988)
Élet a plébánián - Az új kódex és Isten népe (Teleki B.)
A püspök, pap és diakónuson kívül az akolita illetve bármelyik megbízott laikus áldoztathat (cc. 910-911). Naponta többször is áldozhat a hívő, de csak a szentmise alatt (c. 917). Ez különösen akkor ajánlatos, ha a család vagy ismerősök keresztelnek, házasságot kötnek vagy évfordulót ünnepelnek szentmisével. A szentségi böjt egy óra az áldozás előtt, de vizet és gyógyszert bármikor vehetünk magunkhoz. A betegeket és ápolóikat, tekintet nélkül a szentségi böjtre, mindenkor megáldoztathatjuk (c. 919). Az évi szentáldozást húsvéti időben végezzük, ha megfelelő indokok nem javallnának más időszakot (c. 920). A gyermekek csak akkor engedhetők a szentáldozáshoz, ha méltó módon felkészültek az Úr fogadására. Halálveszélyben megelégedhetünk azzal, hogy képesek megkülönböztetni Krisztus testét a közönséges kenyértől (c. 913). Az a szent hely (templom, kápolna stb.), ahol őrizzük az oltáriszentséget, legalább néhány órát legyen nyitva naponta, hogy betérhessenek a hívek szentségimádásra (c. 937). Éppen ezért a szentségházat szembetűnő helyen építsük be és díszítsük is fel (c. 938), égjen előtte örökmécses (c. 940). Az örökmécses anyagát a CIC nem szabályozza. Azt talán mondani sem kell, hogy magánházakban csak a püspök külön engedélyével tarthatunk szentséget (c. 935).Ugyan csak tilos a szentségkitétel is mise alatt (c. 941,2). Az viszont ajánlatos, hogy templomainkban tartsunk szentségimádást meghatározott időközökben, hogy a hívek az eukarisztia misztériuma felett elmélkedhessenek és sajátságos módon találkozhassanak az Úrral (c. 942). Szentségi áldást csak pap vagy diakónus adhat, de a szentséget imádásra kihelyezheti és elteheti az akolita vagy bármelyik megbízott áldoztató is (c. 943). Alkalmilag tartsunk szentségi körmeneteket, pl. űrnapján, Krisztus szentséges vére ünnepén stb. (c. 944). A bűnbánat szentségével kapcsolatban az Kódex megengedi az általános feloldozást Azaz: a hívek egy meghatározott csoportját szentségi feloldozásban részesítheti a pap előzetes egyéni gyónás nélkül is. Ilyen alkalmak lehetnek: halálveszélyben, ha nincs idő gyónásra; ha túl sok a gyónók száma, de nincs elég gyóntató s emiatt a hívek nagy része a szentség nélkül maradna stb. A zarándokhelyek és ünnepségek tömegeit viszont nem sorolhatjuk ide (c. 961). Az általános feloldozás után a hívek minél előbb kötelesek egyéni gyónást is végezni (cc. 962,2 és 963). Egyébként minden hívő köteles halálos bűneit meggyónni évente legalább egyszer (c. 989). Meglepő viszont, hogy az Kódex nem említla fenntartott bűnöket, pedig a régi törvénykönyv elég bő teret biztosított nekik (CIC/1918. cc. 893-900). Természetesen csak felszentelt pap gyóntathat. Ha egy papnak van gyóntatási joghatósága, gyóntathat a világ bármely részén külön engedély nélkül (c. 967,2). A régi egyházjog a nővérek gyóntatásához külön jurisdikciót követelt (CIC/1918 c. 876), de erről az új kódex említést sem 84
