Szolgálat 80. (1988)

Élet a plébánián - Az új kódex és Isten népe (Teleki B.)

javára (c. 209). Először azzal, hogy minden hívő igyekszik az életszentségre és előmozdítja az Egyház növekedését (c. 210). Nemcsak joguk, kötelességük is, hogy közreműködjenek az üdvösség jóhírének terjesztésében (c. 211), mert erre kaptak küldetést a keresztséggel és bérmálással. E feladatukat egyénileg vagy csoportosulva teljesíthetik (c.

255,1). Helyük tehát ott van a felszentelt papok mellett "az egyházi szolgálatokban és feladatoknál" (c. 228). Éppen ezért nemcsak végezhetnek taológiai tanulmányokat, hanem - képességeikhez mérten - a szent tudományokat jogosan taníthatják (c. 229). Az istentiszteletben is teljesíthetnek lektori és akolitai szolgálatot (felolvashatnak, bevezethetik a liturgiát, áldoztathatnak stb.), sőt elnökölhetnek is az igeliturgián, liturgikus imákat vezethetnek, keresztelhetnek (c. 230). A főpásztor előzetes engedélyével egyházkormányzati, jurisdikciós feladatokat is betölthetnek (c. 129), mint egyházmegyei bírák (c. 1421,2), esküdtek (c. 1424,1428), jegyzők (c. 1437), ügyvédők és kötelélwédők (c. 1435). Paphiány estén plébániák élén is állhatnak (c. 517,2).

A plébános fogalmának meghatározásánál, a felszentelt személy esetében is elvárja a Kódex, hogy tanítói, megszentelői és kormányzói hivatalát a diakónusokkal és laikusokkal karöltve teljesítse (c. 519). A plébános feladata, hogy ismerje a híveket, látogassa a családokat és a hívek kiscsoportjait, valamint a betegeket és haldoklókat, karolja fel a szegényeket, elhagyottakat, menekülteket, segítse a hitveseket és szülőket feladataik teljesítésében, és mozdítsa elő a családok keresztény növekedését. Mindebben kötelessége kérni és igénybe venni a laikusok közreműködését (c. 529).

A plébános és a hívek közösségének szoros közreműködése különösen szükséges a felnőttek, fiatalok és gyerekek hitoktatásánál (c. 776) valamint ezek előkészítésénél a szentségek vételére. A bérmálási (c. 890), elsőál- dozási (c. 914) és gyónási (c. 1252) előkészületben különösen a szülők segítkezzenek. A családpasztoráció (a jegyesek felkészítése a házasságra és a házasokkal való foglalkozás) nemcsak a pásztor kötelessége, hanem a hívek közösségének feladatköre is (c. 1063).

A Kódex itt nem szép szavakat csenget, hanem egy teljesen új plébános- és plébániaképet rajzol meg, mutat be. A hívek bevonása a lelldpásztori szolgálatokba annyira lényeges, hogy azt a pappot, aki ezt elhanyagolná, a főpásztor felmenti plébánosi minőségéből és más beosztásba helyezi (c. 1741,4).

A CIC rámutat a laikusok tevékenységének más bejáródott útjaira, de nem szabad az általános papságot leszűkíteni az alábbi működési formákra:

Minden plébánián létre kell hozni a pasztorális tanácsot (lelkipásztori tanács, képviselő testület). Ennek elnöke a plébános, tagjai pedig azok, akik a lelkipásztori szolgálatban közreműködnek, és más hívek (c. 536). Nem zavarhat meg bennünket az, hogy ennek a testületnek csak tanácsadó szerepe van. Amikor ugyanis a Kódex "tanácsadásról" beszél, nem puszta ajánlatra gondol. Nélküle ugyanis az elöljáró intézkedése érvénytelen (c. 1272, 2).

78