Szolgálat 80. (1988)
Élet a plébánián - Az új kódex és Isten népe (Teleki B.)
ÉLET A PLÉBÁNIÁN AZ ÚJ KÓDEX ÉS ISTEN NÉPE Az 1917/18-as Codex Iuris Canonici mérföldkövet jelentett az egyháztörténelemben. A latin egyház első általános törvénygyűjteménye látott benne napvilágot. A második törvénykönyv, amit 1983. jan. 25-én bocsátott útjára és advent első vasárnapjával érvényesített II. János Pál, már kisebb jelentőségű. Azért is, mert a II. Vatikánum óta nem irányítják Egyházunkat olyan mértékben a törvények, mint azelőtt. Viszont jogi rendszabályozásra szüksége van minden emberi közösségnek. Ezért csodálom, hogy az új kódex nem vert nagyobb port és nem ébresztett vérpezsdítőbb érdeklődést olyan személyek körében sem, akik azon keseregnek: Elbizonytalanodott az Egyház fegyelme és jogrendje. - Bárhogyan is legyen, hatványozottan kellene foglalkoznunk ezen törvénygyűjteménnyel. Az alábbiakban az Új Kódex főbb lelkipásztori rendelkezéseit szúrom tollhegyre, de nem nyújtok teljes és kimerítő képet a pasztoráció egyházjogi alapjairól. Csak lelkesíteni óhajtom az érdeklődő olvasókat, lapozzanak utána a Kódexben az őket érdeklő irányelveknek. Mondanivalómat a plébánia, igehirdetés és liturgia köré gyűjtöm. A házasság lelkipásztori szabályozására nem térhetek ki, mert ezen terület összetettsége Külön tárgyalást igényelne. Beszámolómban a HÍVEK KÖZÖSSÉGE a régi plébánia tartalmilag is új fogalmát jelenti, míg a Kódex és CIC kifejezéseket váltakozva használom. 1. A hívek közössége Nagy újdonsága az 1983-as Kódexnek az 1918-sal szemben, hogy a plébániát a "hívek közösségeként" (c. 517,1) határozza meg. Az új fogalom új valóságot igyekszik tükrözni, és serkenti az egyházi közösség lendületesebb fejlődését. Szerkezete szerint a hívek közössége, a plébánia lehet területi, azaz egy meghatározott körzetben élő katolikusok összessége. Ha alkalmasabb személyi plébániát kell létrehozni a hívek szertartása, anyanyelve, nemzetisége s egyéb alapon (c. 518). Ilyen pl. a főiskolások plébániai közössége (c. 813). Azokat a híveket is gyűjtsük össze, akik nem élnek egy plébániai közösségben. Számukra kvázi-plébániát kell létesíteni, vagy egyéb módon gondoskodjunk lelki igényeikről (c. 516). A vendégmunkások, menekültek, vándorok, utazók (c. 568), kórházak, börtönök és tengeri utasok (c. 566,2), laikális szerzetesházak (c. 567) rendelkezésére bocsássunk káplánt. A plébániát általában egy plébános vezeti, de ha a körülményeknek jobban megfelel, a plébániát papi csoport is irányíthatja azzal, hogy egyikük koordinátor és felelős a püspök előtt (c. 517,1). Szükség esetén egy 76
