Szolgálat 80. (1988)
Az egyház szava - A nő méltósága (Szabó Ferenc)
a nő - egyenlő mértékben - elsősorban azért személy, mivel gondolkodó, értelmes lény és Isten önmagáért akarta. A teremtéstörténetből továbbá megtudjuk, hogy Isten a férfit és a nőt partnerének akarta; a nő a férfi alter- egóját képviseli a közös emberségben. A férfi és a nő arra hivatott, hogy a szeretetben-szerelemben eggyé válva tükrözze azt a szeretet-közösséget, amely a háromszemélyű egy Istenben megvan. A Szentatya ezután a patrisztikus és középkori egyházi hagyomány alapján párhuzamba, ill. ellentétbe állítja Évát és Máriát. A bűnbeesés után az ősevangéliumban mindjárt feltűnik annak az Asszonynak az alakja, akinek fia eltapossa a kígyó fejét. Mária felveszi és önmagában képviseli a nő misztériumát, amelynek kezdete Éva, az élők anyja. Jézus Krisztus a nő méltóságának és hivatásának előmozdítója volt korában. Szavaiban és tetteiben nyoma sincs a nők hátrányos megkülönböztetésének. Az evangéliumokat olvasva látjuk, hogy Jézus úgy viselkedik a nőkkel szemben, mint aki ismeri a Kezdet (a Teremtés) misztériumát. Jézus keresztje alatt több nő áll; feltámadásának első hírnöke is asszony volt. Máriában a szüzesség és az anyaság megtalálja teljességét. Jézus Anyjában együtt létezik a női hivatás két dimenziója. A házasságban a férfi és a nő kölcsönösen egymásnak ajándékozza magát, és megnyílik az új élet támasztásának. A Teremtő a hitvesek kölcsönös önátadásának megfelelően gyermekkel ajándékozza meg őket. A szülők a nemzés által valamiképpen Isten örök belső életét tükrözik, ahol az Atya öröktől fogva nemzi a Fiút, de a nő anyasága még sajátos részét alkotja az életnemzésnek. A nő bibliai paradigmája Isten Szűz Anyja anyaságában csúcsosodik ki, aki szűzi Fiatjával elhozza az újszövetségi beteljesedést. Mária anyasága révén minden földi anyaság kapcsolatba kerül Isten és az emberek szövetségével. Az Isten országáért vállalt szüzességben a nő megerősíti személyi méltóságát, és ugyanakkor beteljesíti nőiségét, amikor Krisztusban jegyesi szeretettel Istennek ajándékozza önmagát. A szüzesség evangéliumi radikalizmusa, amelyre nemcsak a nő, hanem a papi és szerzetesi cölibátust vállaló férfi is meghívást kap, nem érthető, ha nem hivatkozunk arra a jegyesi szeretetre, amely a Krisztussal mint Jegyessel való egységre törekszik. A nő kettős élethivatása tehát, a szüzesség és az anyaság mélyen kiegészíti egymást. Miként Mária és az Egyház, a nő is szűz-anya-jegyes. A következőkben a Pápa még az Efezusi levél 5. fejezetét magyarázva párhuzamot von Krisztus és az Egyház jegyesi kapcsolata, ill. a férfi és a nő jegyesi-házassági kapcsolata között. A házasság révén a keresztény férfi és nő kinyilvánítja Krisztus és az Egyház jegyesi kapcsolatát, illetve részesednek ebben a misztériumban. Itt szól az apostoli levél az eukarisz- tiáról és a papságról is, hangsúlyozva a Zsinat nyomán a szolgálati papság és a hívek általános papsága közti lényeges különbséget. Az előbbinek alapja az egyházirend, az utóbbié a közös keresztség. Rövid utalás történik a Hittani Kongregáció 1976-os Inter insigniores kezdetű nyilatkozatára, amelyben VI. Pál megbízásából a Hivatal kifejtette az Egyház álláspontját a nők pappászentelésére vonatkozóan. Az apostoli levél hangsúlyozza azt, 50
