Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Teleki Béla: A Páter

alapossággal rendelkeztek. Minden hétfőn kiosztotta a heti idézeteket a Szentírásból. Úgy válogatta össze azokat, hogy a szektákkal való vitákban támaszt nyújtsanak. - "Százával tanultunk meg szövegeket" - mondja egyik tanítványa. A Biblia professzorát rávette, hogy a Szentírás azon könyveit, amelyek nincsenek benne a tantervben, ebédidő alatt részletesen magyarázza meg.

Arra is ügyelt, hogy a kispapok széles látókört kapjanak. A punkták bevezetői ezt szolgálták. Beszervezte Sík Sándort, a szegedi Tudomány- egyetem professzorát, hogy az roppant tudásával emelje a növendékek irodalmi színvonalát, s meghatározza, mit olvassanak el okvetlenül. Szavalókórusokat is rendeztek.

A beteg Páter őrködött tanítványai testi egészsége fölött. Tornatermet rendeztetek be, amely roppant nagy újítás volt annakidején. Kötelezővé tette a napi tornát, s a gyengébbek uzsonnáztatásáról is gondoskodott.

4. A papok szolgálatában

1934-ben volt az első termés, először szenteltek papokat a szegedi szemináriumból. A káplánok havonta jártak vissza rekollekcióra a Páterhez. Ebből a "hazajárásból" született meg a "papok-papokért" mozgalom, és - részben - a Papi Lelkiség folyóirat.

A Páter jelszava: "Minden évfolyamnak, mint egyházi közösségnek van kegyelmi kincstára. Első tehát, hogy imaközösség legyen. Tartsa össze őket ezután a levelezési lánc, de a könyvkölcsönzés, a helyettesítés, sőt az anyagi segítség is. Időközökben találkozzanak." Még a "testvéri feddést" is szorgalmazta. Bevezette papjainak a 8 napos lelkigyakorlatot. A rekollekciók fő témája a papiság megélése. P. Hunya szerint a papság korrelativ fogalma az áldozatnak. Csak ott beszélhetünk papiságról, ahol áldozat is van. A katolikus papnál találhatjuk az "objektív papiságot", hiszen szentmiseáldozatot mutat be minden nap. A papiság másik vonása a papi jellemben mutatkozik meg. Ez a "szubjektív papiság": akkor lesz igazán pap valaki, ha önmagát adja áldozatul "alter Christus"-ként.

Hunya azt akarta, hogy tanítványai ne emberi, természetes, józan paraszti ésszel", hanem "Isten eszével" gondolkodjanak. Ezért kötötte lelkűkre a napi elmélkedést, mert az "az isteni logika ellesése és elsajátítása". Lázadott az "aktivitás eretnekjei ellen", mert ezzel csak ösztönéletét éli ki a pap, de nem Isten akaratát teljesíti. Ő ugyan csak "becsületes papról" beszélt, de tanítványai jól tudták, hogy ez a szent pap. Szigorúan megkövetelte a napi negyedórás egyéni szentségimádást, mint a papi becsületesség táplálóját, mert "nem lehet szemébe nézni Krisztusnak úgy, hogy ki ne sülne az embernek a szeme... Vagy a bűnt hagyom el, vagy Krisztust."

Az "oltártestvér" szót halálos komolyan értette. Ha már a keresztségben egy testté épültünk, mennyivel inkább a papi rend által!. A keresztségben Krisztus testének "egy bizonyos tagja" lettem; a papi rend által "a tagja":

46