Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Békés Gellért: Időszerű ökumenikus feladataink

Végeredményben ami közös, főleg a Krisztus-hit és a keresztség, s ezek lelki hatása, az üdvözítő kegyelem, az már bizonyos közösséget teremt a katolikus egyház és a többi egyház hívei között. "Akik hitből megigazultak a keresztségben, máris beiktatódnak Krisztus testébe - mondja a határozat. Jogosan díszíti őket a ’keresztény5 megjelölés, a katolikus egynáz gyermekei pedig méltán ismerik őket testvéreiknek az Úrban" (3. pont). Sőt ez a közösség nem korlátozódik személyekre, hanem maguk az egyházak közt is fennáll, mert "Krisztus Lelke nem vonakodik felhasználni őket az üdvösség eszközéül" (uo.). Nos, ez a személyi és egyházi téren fennálló valóságos, még ha nem is teljes közösség az egyháztani alapja annak, hogy a nem katolikus keresztényekhez való viszonyunkat átértékeljük és gyökeresen megváltoztassuk.

Jobban meg kell ismernünk egymást

A nyílt belső magatartás szükséges ahhoz, hogy megértsük egymást, de a megértés e belső készsége mellett pozitív ismeretet is igényel. Ignoti nulla cupido: aki nem ismer valamit, abban érdeklődés sincs az ismeretlen iránt. S még rosszabb, ha ismerete téves. Ezért buzdítja a Zsinat a tanulmányaikban felkészült katolikusokat, hogy törekedjenek jobban megismerni "testvéreik sajátos tanítását és történetét, lelkiségét és istentiszteletét, vallásuk lélektanát és kultúrájukat" (9. pont). Különösen áll ez a vegyes házasságban élőkre, hiszen vallási szemléletének és érzésvilágának ismerete nélkül aligha lehet személyesen megérteni egy élettársat. Megértés nélkül pedig hogyan lehetne megvalósítani művelt emberek közt az életközösséget?

S itt érkezünk el az ökumenikus dialógusról szóló zsinati tanításhoz. Már 1949-ben, az akkori Szent Officium Ecclesia catholica kezdetű rendelkezésében megengedte, hogy katolikusok nem katolikusokkal egyenrangú félként - par cum pari - részt vegyenek ún. "vegyes" konferenciákon, ami előzőleg tilos volt. A Zsinat kifejezetten egyetért ezzel az elvvel, de mint a fenti rendelkezés is, megkívánja, hogy szakemberek legyenek a megbeszélések résztvevői, és hogy katolikus részről ne hiányozzék a püspöki ellenőrzés. Az ilyen jellegű megbeszélések teszik lehetővé egymás gondolkodásának és tanításának elfogulatlan megértését. Hitünk értelmes megvallása vonalán nincs is más mód közelednünk egymáshoz. Ennek a közeledésnek példája a keresztségről, az eukarisztiáról és a papi szolgálatról szóló ún. limai ökumenikus dokumentum, amelynek magyar visszhangjáról a Vigilia ez év júliusi számában írtam.

Szakemberek nem hullanak az égből. De a Zsinat nemcsak szakemberek, hanem minden lelkipásztor megfelelő kiképzését sürgeti, "hogy olyan teológiai anyagot sajátítsanak el, amely egészen így (a dialógus szellemében) van kidolgozva, nem pedig hitvitázó modorban, főleg amikor különvált testvéreinknek a katolikus egyházhoz való viszonyáról van szó" (10. pont).

37