Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Alakulatok sokasága... egységében

minden krisztushívőben ki nem alkuit az éber készenlét Isten hívó szavának követésére. A Krisztus ügyéért vállalt közös felelősség nélkül napjainkban az egyház belső egysége alig szavatolható. A pluralista demokratikus gondolkodásmód korunkban az egyházban is egyre inkább érezteti hatását. Fennáll a veszély, hogy a sokszínűség leple alatt szakadások keletkeznek. Egyházi kommúnió viszont egység nélkül ellentmondás, csak apokrif- vagy pszeudokommúnió lehet. A széthúzás ellenszere az egyházban a Krisztus ügyéért érzett közös felelősség, amelyre a tagok közötti állandó és őszinte kommunikáció szolgáltat lehetőséget. Ez a gondolat az egyház élő szervezetként való felfogásának nagyon is megfelel. Hiszen amint az egy testnek sok a tagja és ezek mégis élő összeköttetésben állnak egymással, úgy a krisztushívők is Krisztus által szoros összeköttetésben állnak, még akkor is, ha egymástól függetlenül működnek. Az önálló szerep, beosztás és feladat még nem zárja ki az egységet, mert a különböző beosztású tagok mindig készek egymás meghallgatására, készek egymással beszélni, egymástól tanulni, és szüntelenül együttműködni. Ez a magatartás előbb-utóbb megteremti a társas munka (apostolkodás) feltételeit. Az ilyen közösségben, ha vannak is elkerülhetetlen konfliktusok, ezekre a kölcsönös bizalom és közös felelősségérzet mindenki számára elfogadható, tisztességes és udvarias megoldásokat sugall. Ezek szerint a közös felelősség a kooperatív tevékenységekben ölt konkrét formát.

10. Közös erőfeszítések az egység szolgálatában

A pluralizmus térhódítása a világban maga után vonta az egyház sokszí- nűsödését is. Az újkor kezdetén felbomlott a középkori egységes társadalmi rend, s ezzel egyidőben az egyház "uniszólójába" is eddig ismeretlen, olykor disszonáns és meglepő hangok vegyültek, - az egyház is pluralizálódott. A polgári élet morajlása felverte a templomok évszázados csendjét, egyéni lelkiismereti szabadságot, személyi méltóságot, szólásjogot, egyéni autonómiát, messzemenő demokráciát követelt az egyházi élet berkeiben is.

A II. Vatikáni Zsinat szembenézett az új idők követelményeivel. A szinodalitás, a szubsidiaritás, a kollegialitás és a kommúnió elvei alapján módot talált a pluralista gondolkodásmódhoz szokott mai ember igényemek teljesítésére az egyházban, anélkül, hogy Isten autonómiáján és Birodalmának sajátos törvényszerűségein itt a Földön bárminő csorbát is ejtett volna. Néhány utalás: Életbe lépett a világ püspökeinek római szinódusa, megalakultak a püspöki konferenciák és papi szenátusok. Ugyanakkor helyet kaptak az egyházban a világiak legkülönfélébb képviseletei és tanácsai a pápai udvartól kezdve a helyi egyházközségi tanácsig. Valamennyinek közös célja az egyház küldetésének elősegítése, de ugyanakkor az egyház egységének megőrzése is a sokszínűség mellett vagy éppen ellenére a találkozások és párbeszédek révén.

De mit érnek az átfogó és kiváló testületek bázis nélkül? A bázis viszont a helyi egyházközség lehet, beleértve papot és világit' egyaránt. Az egyházközség az igazi találkozások, párbeszédek és a társas apostolkodás

32