Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Németh József: A tanítványaitól búcsúzó Jézus imádsága

e) "Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és tanítványaim lesztek" (Jn 15,8). - A keresztény élet gyümölcsei Isten dicsőségét hirdetik. Aki persze "Isten" fogalmán az "ember irányító hatalom utáni vágyát" érti, az csak saját maga dicsőségén és hírnevén fog dolgozni. Dicsőségen a közönséges szóhasználatban tiszteletet, hódolatot, elismerést, hatalmat, sikert értünk. Jézus "dicsőséges szenvedésében" ugyanez a kifejezés türelemmel eltűrt gyalázatot, sértéseket, arculütéseket, megaláztatásokat jelent. Szent János evangélista dicsőség-fogalmát csak akkor értjük meg igazán, ha az Ószövetség imáinak szellemében olvassuk: "Isten, dicsőítsd meg nevedet" - imádkozik a zsoltáros; s ezzel azt akarja mondani: "Isten, mutasd meg, hogy hatalmas vagy, hogy megmentesz bennünket, hogy emberfeletti segítséged néped szükségében és szorongatottságában lesz mindenki számára nyilvánvaló!" Ilyen értelemben írja az evangélista: "Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia" (Jn 12,23). Ilyen értelemben imádkozik Jézus is: "Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged" (Jn 17,1). Ennek alapján hirdeti a hívő ember is Isten dicsőségét életében, ha az élet kibontakozására, nem pedig a rombolásra; a megbocsátásra, nem pedig a bosszúállásra; a hiba beismerésére, nem pedig saját maga mentegetésére törekszik. Az ilyen magatartás emberfeletti erőt tételez fel. Az ilyen lelki nagyság csak a hatalmas Isten segítségével érhető el. Isten dicsősége ott lesz szinte kézzel fogható, ahol egészen megszűnik az emberi okoskodás, számítás, gondoskodás, előrelátás, bölcsesség. "Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét" - írja az evangélista a prelúdiumban (Jn 1,14). Látta a kánai menyegzőn, ahol a vőlegény számítása a borral véget ért. Ott kezdődött Jézus (csoda)jele a borrá vált vízzel, mely jobban ízlett a vendégeknek (Jn 2,9-12). Ezzel nyilatkoztatta ki dicsőségét. De látta a kereszten is: amikor a lándzsadöfés következtében Jézus élete minden gondolkodó ember számítása szerint véget ért. Akkor folyt ki megnyitott oldalából a vér és a víz, az élet jele. - Jézus így imádkozott Atyjához: "Megosztottam velük dicsőségemet, amelyben részesítettél, hogy egy legyek, amint mi egy vagyunk" (Jn 17,22). Ahol minden gonoszság ellenére túlárad a szeretet, ott Isten ereje, Isten dicsősége lesz az emberi gyöngeségben nyilvánvaló (vö. 2Kor 4,7-17). "Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön."

f) A gyümölcs elsősorban arra szolgál, hogy új élet keletkezzék belőle. Izraelben a szőlőtő arra mutat, hogy ott víz található, és, hogy a víz életet teremt. A víz a remény és a szebb jövő csalhatatlan jele a sivatagban. A hívőnek is az élet jelének kell lennie. Mivel a mai élet sokkal bonyolultabb lett, és összefüggéseit nehéz felismerni, nem lesz könnyű feladat az életért dolgozni. Isten munkatársa lenni annyi, mint életet menteni, az élet kibontakozásán fáradozni. Mindenütt, ahol életet mentünk, vagy életet megtartunk, ahol emberi életet egy magasabb nívóra emelünk, Istent dicsőítjük. A jó szándék nem elég. Felelősek vagyunk tetteink következményeiért. Mindig vizsgálnunk kell motivációinkat. Ha a gazdaságilag gyengébbeknek azért segítünk, hogy vásárló partnerekre találjunk bennük, vagy hogy kincseikhez utat teremtsünk, akkor kigúnyoljuk Isten terveit. így hirdette Jézus: "Aki

12