Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Németh József: A tanítványaitól búcsúzó Jézus imádsága

leszállt rá, s rajta is maradt" (Jn 1,32). János evangélista Jézusnak Niko- démushoz intézett szavaira és a keresztelő tanúságára célozva írja le ugyanezekkel a szavakkal Jézus halálát: "lehajtva a fejét, átadta a lelkét". (Máté evangéliumában Jézus "elengedte a lelket" Mt 27,50. Márknál: Jézus "kilehelt" Mk 15,37. Lukácsnál szintén: Jézus "kilehelt" Lk 23,46). János evangéliumának orgonajátékában nincsenek hamis hangok; az akkordok ugyanazokkal a hangjegyekkel térnek vissza az azonos kifejezésekben. Szent Jánosnál Jézus nem kiált fel halálában, mint Lukácsnál: "Atyám, kezeidbe teszem vissza lelkemet" (Lk 23,46). János szemléletében Jézus halálakor lefelé hajolva, tehát a világ felé fordulva adta át azt a lelket, mely János tanúsága szerint rajta nyugodott. Lándzsával átdöfött szívéből vér folyik, azaz héber felfogás szerint: az, amiben az élet van; de ugyanakkor víz is ömlik ki, melyből új élet fakad (Jn 19,34) Ez lesz Jézus életet fakasztó halálának jele. Minden kellék megvan most ahhoz, hogy újjászülessék a világ az új, a lélekből és a vízből fakadt életre.

Jézus Nikodémushoz intézett szavai ígéret minden Nikodémusnak, aki az éjszaka leple alatt megy hozzá, hogy kikérje tanítói véleményét. Minden emberben él a vágy, hogy egy jobb irányba változtasson életén, vagy talán egészen újra kezdhesse azt. Ha még egyszer kezdhetnék! Vonatkozhat ez a vágy életünk egyes szakaszaira is. Isten ismeri a változékony emberi szívet. Nem szükséges, hogy múltunk úgy fusson mögöttünk, mint árnyékunk. "Úgy fogják fölemelni az Emberfiát is - mint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában -, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" - mondotta Jézus Niko dé musnak (Jn 3,15-16). "Ha máj d fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok" - jövendölte meg a jeruzsálemi zarándokoknak (Jn 12,31). Ez az óra következett be Jézus halálakor. Megtörtént az a keresztség, amiről Keresztelő János beszélt. Egy új világ született a Jézuson nyugvó lélekből és az oldalából kifolyó vízből; ezért vonz a keresztre fölemelt mindenkit magához. Aki Nikodémusként megy hozzá és hisz benne, megkapja azt a lehetőséget, hogy újjá születhessen. Erről ír Szent Pál is lelkesedéssel a korintusiaknak: "Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe" (2Kor 5,17-18).

3. A Jézussal való egység kihatása a keresztény életre

Jézusnak Atyjával való egységéből (Jn 10,30 és 38) következik: "A szavakat, melyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van" (Jn 14,10). Ugyanúgy elvárja Jézus a hívőktől, hogy szavait felvegyék magukba és meg is valósítsák tetteikben. A hívőkkel való egységét a szőlőtőről vett képben világítja meg; az egység Jézus és a hívek között összefüggést és kölcsönös függést jelent (Jn 15,1-11).

a) A Jézusban hívők hite abban találja meg értelmét, hogy gyümölcsöt terem: "Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam" (Jn 15,2). A Jézussal való egységnek termékeny tettekben kell megnyilvánulnia. Egy minden gyümölcs nélküli hit olyan, mint a színek fény nélkül.

10