Szolgálat 79. (1988)
Halottaink - Borostyán József C.M (Ruzsik Vilmos)
Az újságban természetesen nem jut keret bővebb ismertetésre, de akik ismertük, akivel éveket tölthettünk együtt, megjelenik lelki szemeink előtt egy sokoldalú, komoly és egyben derűs személyiség, aki onnan, a túlpartról is mintha nevetve intene búcsút nekünk: ne búsuljatok, csak egy rövid idő és találkozunk. Gondolom, sokszor van ez így számos pap életével, hogy a rövid híradás, ahol a két dátum - az érkezés és a távozás napja - nem sejteti, milyen érdemekben gazdag, dús élet bontakozott ki a kettő között. Felső Cikolapusztát iskolás korunkban mindenkinek ismernie kellett, mert Jóska, mint a világ közepét emlegette. László-major, Seregélyes fontos helye az Adonyi plébánia területén: Ott élt apja, Borostyán Ferenc számadó juhász, Gróf Zichy Lívia birtokán. Itt született Jóska, a zsellér gyerek, mint ő maga nevezte magát, 1912. március 17-én. Elemi iskolái után a kemény parasztélet várta; kocsisként dolgozott. Szaladtak az évek és már úgy látszott, hogy az értelmes jólelkű kisfiú a mostoha körülményeknél fogva megmarad paraszti sorban. Az isteni gondviselés azonban kísérte őt: egyelőre csak azzal, hogy - ha késve is - beadták a székesfehérvári cisztercita gimnáziumba, 1927 szeptemberében. A grófnő nem vallott vele szégyent. Kitűnő tanulónak bizonyult. Szent István-út 2 alatt lakott Viszota Alajos kanonok-apát, aki szociális lekületevel összegyűjtötte a soványpénzű szorgalmas tanulókat. Ebbe a második otthonba csöppent Józsi fiúnk is. Emlékszünk az általa mesélt "esetekre". Pl. szép urasán akartak enni: Késsel-villával mentek neki a kemény pogácsának. Egyet roppant és repült jobbra-balra a székek és más bútorok alá, ahonnan nekihasalva kihalászták. Viszota kanonok úr a hasát fogta, úgy nevetett. 1930 júniusában a Lazarista Missziópapok apostoli iskolájába kért és kapott felvételt, s így került a budai cisztercita gimnáziumba. A Lazaristák tulajdonképpen nem Rend a szó szoros értelemben, hanem csak papi kongregáció, melyet Paulai Szent Vince Párizsba alapított 1625-ben, akárcsak az Iigalmas Nővéreket is. Mivel az elnéptelenedett középkori kolostorban, Szt. Lázár épületében laktak, a nép a Szt. Lázár kolostorban lakók (Les Lazaristes) nevet adta nekik. A rendi ruhába való beöltöztetése 1935. V. 28-án végleg elkötelezte őt a szegények szolgálatára Szt. Vince családjában. Filozófiai és teológiai tanulmányait Szobon, a rend főiskoláján végezte. Ifjú életét a komoly életszentségre való törekvés jellemezte. De nehogy valami savanyú szentre gondoljunk. A derű, a vidámság mindig jellemének velejárói. A felmerülő közös munkákban mindig oroszlánrészt vett ki. Igaz szakértelemmel kezelte a szerszámokat. Közben hitoktatást is vállal, de nem mint a többiek. András bácsi volt a főtanítvány, aki olyan elmaradott elméjű szolga lévén náluk élt Szobon, s iskolát nem nagyon ismert. Ebből adódott aztán a tréfás esetek végnélküli sora. Az örökkévalóságról lévén szó, Feri bíztatja őt, hogy ha jó lesz, az égben találkozik az édesanyjával. Erre a kisöreg összeráncolja a homlokát, mint akinek nagy gondja van: Az nem lesz jó, Tisztelendő bácsi! No, és miért nem akarsz találkozni a mamaval? Hát nem nagyon, mert igen szekánt volt. 1940. VI. 23-án elérkezett a papszentelés ideje. Szülei oly korán indultak otthonról, hogy elérték az előző vonatot éjfél után. Szentelése után Nagyváradra kerül. A szegényotthon lelkésze, valamint a Szt. József Intézeté, amelyik a nagyváradi kisszemináriumként működött. Aztán Nagyszalonta következik, majd Erdélyből kitoloncolják. Ott is és a határon innen is börtönt visel. 1945-ben Szobon házgondnok, onnét Csepelre kerül egy fél évre, s majd Pásztoriba, Csorna mellé házfőnöknek. Itt éri a szerzetesrendek feloszlatása és kezdődik a még hányatottabb élet bizonytalansága. 1950 óta a győri egyházmegye szolgálatában Naszályon működött, ahol megépítette a lelkészlakást. 1962 táján került Balfra, 1966-ban pedig Győrszentivánba plébánosnak. Mint esperes és hitoktatási felügyelő működik nyugdíjazásáig, 1979-ig. 1974-ben a Misszióspapok tartományfőnöke lesz; jóllehet a rend hivatalosan nem létezik, F.Kapusciak generális asszisztens átadja neki a megbízatást, hogy a szerteszórt rendtársakról gondoskodjék. Hívei még ma is lelkesen emlegetik, hogy milyen igazi lelkipásztor volt: együttérző szeretet sugárzott belőle, főleg az ínséges időkben. Készseggel vállalt - sokszor erején felül is - lelkigyakorlatokat hívei körében és szerte az országban. A kimerültség nem volt akadály számára. Nagy gondja volt Isten házának ékesítésére, mindennek ragyognia kellett. Nyugalomba vonulása után sokat fáradt rendi testvéreiért. A szívroham hirtelen érte, bár 92
