Szolgálat 79. (1988)
Könyvszemle - Szebeni András - Lukács László: Boldogok, akik házadban laknak (Hegyi György)
Cserháti József a béke és az igazságosság fogalmainak biblikus jelentését vizsgálja, Sulyok Elemér a "Meghívás és küldetés a Bibliában" problémáját. Nyíri Tamás bölcseleti oldalról közelíti meg az ember társas viselkedésének természeti alapjait, míg Fila Béla teológiailag értelmezi a tudományos felfogások helyét a világ vége és az eszkatológia kérdésében. Vasadi Péter a "Szűz Máriáról szeretnék beszélni" mondattal kezdi fejtegetéseit, Tamay Brúnó a szimbólumok jelentőségére mutat rá, Szél Margit pedig az emberi humor fontosságára. Igen korszerű határkérdést fejteget Lukács László és Endreffy Zoltán. Az előbbi a "Kultúra és kereszténység" kölcsönhatását taglalja, az utóbbi pedig az ökológia válságát a kereszténység szempontjából. Két tanulmány kifejezetten erkölcstani kérdésekkel foglalkozik. Tarjányi Zoltán "A krisztusi ’bó'séges élet’” címen az erkölcsteológia körvonalait rajzolja meg. Bán Endre "Az erlölcs és a mai világ" viszonyát kutatja. Nem találja kielégítőnek "a bevett társadalmi és egyházi útbaigazításokat" (120.O.). Kritizálja a természettörvényről eddig vallott felfogásokat (118.0.), ugyanakkor hangoztatja, hogy az "erkölcsiség alapvetően be van írva természetünkbe" (128.o.). A gyakorló lelkipásztor, aki elirányítást keres erkölcsnevelő munkájához, valószínűleg hálás lenne, ha több pozitív elv kifejését is megtalálná ezen, a ma oly mostohán kezelt területen. Tomka Miklósnak az Egyházról mint társadalmi intézményről szervezetszociológiai meggondolásokkal írt tanulmánya nagyon megszívlelendő szempontokra hívja fel figyelmünket. Különösen értékesnek tartjuk Kamarás István írását: ízlelted, hogy mennyiben segítheti a vallás és a művészet kapcsolatának megértését a szociológiai módszer alkalmazása. A pszicológia oldaláról szintén két cikket találunk a kötetben. Belényi Angéla a személyiség életfolyamának vizsgálata alapján kínál föl egy sajátos "lelkigyakorlatos módszert" (265.0.). Tringer László nagyon találóan sürgeti, mennyire nélkülözhetetlen a segítő kapcsolatok hatékonyságához, hogy túllépjük a "spontán munkamódok" veszélyeit (243.0.). Példáit - munkaterületének megfelelően - elsősorban a pszichiátriából veszi. Fejtegetéseiből azonban megsejthetjük azt is, hogy lelkipásztorilag és pszichológiailag képzett személyek még gazdagabb távlatokat nyithatnának meg. Talán a legeredetibb és leglendületesebb írás Sólya Miklós tollából származik. A cigányok apostolának beszámolója nem hiába záija a kötetet. Reményt ébreszt: a magyar lelkipásztorkodás is képes új utakat találni Krisztus örömhírének hirdetésében. Péteri András Szebeni András - Lukács László: Boldogok, akik házadban laknak... Szerzetesrendek Magyarországon. Corvina, Budapest 1988. 21 +148 o. Szennay András, Várszegi Asztrik, Korzenszky Richárd, Reisz Péter, Medvigy Mihály és Locker Margit köreműködésével készült ez a szemnyitogató, ugyanakkor szívet dobogtató tömör összefoglaló a Magyarországon 1950 után is működő szerzetesrendekről. Nagy hiányt is pótol, hiszen a középkorú illetve fiatalabb magyar katolikus nemzedék eddig nem könnyen tudott magának összképet alkotni a magyarországi szerzetesek életéről. A jelen kötet rövid bepillantást enged a njpgati szerzetesség lelkiségébe és az 1950 előtt hazánkban is működő^ rendek tevékenységébe. Természetesen a legtöbb anyag a ma engedélyezett 8 katolikus középiskolát fenntartó rend életével foglakozik. A könyv erőssége a képek. Felcsigázzák az érdeklődést a szerzetesi élet után. Végigvezetnek a rendi élet fontosabb állomásain: Növendékévek, Papszentelés, Csendes órák. Hétköznapok a kolostorban... Érzékeltetik a katolikus iskolai élet gazdag dinamikáját: Diákotthon avatás, Diákmisén ... Tanulás-tanítás, Ballagás, Vakáció. Betekintést nyújtanak az iskolák liturgikus életébe is "Karácsony-húsvét" címmel. Találók a képekhez fűzött magyarázatok. Pl. az egyik vakációs képnél olvashatjuk: "A csónakok nagy része házi gyártmányú: a diákok maguk építették őket, tanáraik vezetésével. A tisztultabb, nemesebb emberi életre nevelődnek ezekben a munkákban is. Megtanulják: a boldogság legfontosabb feltétele nem a pénz, hanem a leleményesség, az ötletesség, a kitartó munka és az emberi összetartás." , « A gazdag képanyag, diapozitiveken, hatékony hivatásgeijeszto eszköz is lehet. Hegyi György 88
