Szolgálat 79. (1988)
Könyvszemle - H. Schwan - W. Filmer: Verzichten lernen (Baranyi Imre)
helyzetükből. Sikeres törekvésükből születtek meg ezek az önsegélyező csoportok. Ma is egyik legjelentősebb kezdeményezés az alkoholizms legyőzésére. Harsch éveken át gyűjtött gazda» tapasztalata alapján fejti ki a "Névtelen Alkoholisták 12 lépését". íme néhány lépés: ljBeismertük, hogy az alkohollal szemben minden uralmunkat elveszítettük, s önmagunk képtelenek vagyunk ezen változtatni. 3) Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket az Isten gondviselésébe bízzuk. (Bármi legyen a felfogásunk róla). 8) Leltárt készítettünk mindazon személyekről, akiknek kárt okoztunk, s készen voltunk a jóvátételre. 11) Elmélkedés által igyekeztünk fejleszteni tudatos kapcsolatunkat Istennel - bármi legyen a felfogásunk róla kérve, hogy az akaratát felismerhessük és adjon erőt célunk eléréséhez. Ebből a pár sorból talán nem tűnik ki az egyes állítások és állásfoglalások jelentősége. Harsch azonban szemléltetően érzékelteti mindegyik fontosságát. Lassú és mélyre ható munkáról van szó. A volt akoholistának nemcsak fel kell hagynia az ivással, hanem társai segítségével szembe kell néznie önmagával, öncsalásaival. Ahhoz, hogy igazán segítséget kérjen, be kell isrmemie, hogy önerejéből nem képes helyzetén változtatni. Felsóob Erőhöz kell fordulnia, Istenhez - bármilyen legyen is Isten-képe. Nincs tehát semmiféle szektásság a mozgalomban. Egymás felfogását tiszeteletben tartva keresik az egyetlen szilárd pont, Isten erejét, támogatását. A hibák beismerésénél is ki-ki követheti saját vallási felfogását: pl. szoros értelemben vett gyónást akar-e végezni vagy inkább csak egy pszichikai támaszt vár attól, aki meghallgatja élete történetét (128-133.0.). Harsch finomann figyelmezteti azonban a gyóntatót arra, tekintetbe kell vennie gyónója sajátos helyzetét. Az alkoholizmust kiváltó okok felszámolásának tárgyalásával a szerző arra is megtanít, hogy hogyan szabadulhatunk meg egyéb lelki koloncainktól. - Ezért reméljük, hogy hamarosan magyarul is megjelenik Harsch kitűnő munkája. Benkő Antal H. Schwan - W. Filmer (Hrsg.), Verzichten lemen (Tanuljunk lemondani). Ulstein, Frankfurt/M-Berlin-Wien 1984. 232 o. A szerkesztők 68 politikusnak, egyházi személyiségnek, gazdasági és tudományos szakembernek tették fel a kérdést: Tanulnunk kell-e a lemondást, hogy általa megoldhassuk a jövő problémáit? S ha igen, miben álljon az önmegtagadás? Ötvenketten nagyon alaposan fontolgatták a problémát. Kifejtett nézeteiket igyekszünk visszatükrözni. A lemondás három bántóan negatív formája van gyakorlatban: I. A féktelen fegyverkezés. "Ismersz valami értelmes okot, amiért felfegyverkezésre százmilliárdokat költenek a világon, míg naponta éhenhal 40.000 gyermek?" - kérdezi G. Schröder, a szövetségi rendőrség főnöke (184.o.). 2. Az önző érdekek. "Elteijedt a lemondás, mint gyakori követelmény egyéni célok /karcsúság) elérésére vagy az igen szűk érdeklődés (sportteljesítmény, üzemi eredmények...) megvalósítására... Nem tudatosultak bennünk eljárásmódunk anarhista következményei? Vagy nehezünkre esik levonni a belátott és felismert következményeket?" - teszi fel a kérdést A. Koschei, a nemzetközi Pax Christi általános titkára (107.O.). 3. Az értékek elhanyagolása. "Mi már most lemondunk azon értékekről, amelyek elkerülhetetlenül szükségesek a ténylegesen teljes élethez. Nevezetesen a támogató biztonságról, amit a család nyújt (minden harmadik ember magára marad, csak háztartásaink 9 %-ában él több mint öt személy)... A fogalmak, mint a szeretet, hűség, fegyelem vagy a rend és a takarékosság túlzottan ’régimódi’ szavakká váltak" - állapítja meg A. Schimke, a háziasszonyok szövetségének elnöknője (175.0.). A pozitív lemondás három főútját emelhetjük ki: 85
