Szolgálat 79. (1988)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Testben való létünk
A test tehát a világgal és másokkal való kapcsolatteremtésünk "nyelvezete". Ugyanakkor bizonyos szempontból korlátozza is a személyt: . ösztönei, heves indulatai, egészsége és betegsége, fogyatékosságai, gyönyörei és fájdalmai mélyen érintik: én örülök és szenvedek, én öregszem, én halok meg... A szexualitás még csak megkettőzi a végesség, korlátoltság tudatát: én, a férfi nem vagyok nő, és megfordítva. A férfi-nő "hasadás" megjelöli az emberi állapotot. Valamennyien mint férfiak vagy mint nők éljük meg helyzetünket. És ez a tény meghatározza a másokhoz és Istenhez való viszonyunkat is. A szexualitás jelentőségét nem szemlélhetjük tehát kizárólag a személynek tett szolgálatokban vagy utódok nemzésében. A nemiség - amely mindig mindenkit meghatároz - vagy inkább: a nemileg meghatározott test a személy kifejezése a világban, a "nyelvezet" a másokkal való kapcsolatban: az arc, a testmozgás, a férfi és a nő megjelenése "beszédes", nem is szólva a szerelem különböző, komplementáris nyelvezetéről. Nem pusztán a szexuális kapcsolatok (szerelemházasság) illetve a családi és rokonsági viszonyok, hanem egyáltalán pszichénk, magatartásunk, örömeink és fájdalmaink, az életkorok, az öregedés, a társadalmi élet számos szokása és "rituáléja", "szimbolizmusa" mind-mind különböző a férfi, illetve női egzisztenciában. Természetesen ez áll a cölibátusban élőkre is, hiszen a szexuális kapcsolatokon túl (ami itt hiányzik), a nemiség szinte minden mozzanatban és síkon megnyilatkozik, az ösztönös vágyaktól, a szerelmi vágyakon keresztül, az elfojtott vagy kielégített gyönyörig, a tekintettől és kézfogástól, a flört ezer változatán át, a szublimált szexualitásig vagy az elfojtásból eredő neurózisokig, illetve a kiegyensúlyozott barátságig, a szolgáló szeretetig vagy a kreatív és termékeny, boldogító (házastársi) szerelemig. Ezeknek a "hálózatoknak" rácsa mögött húzódik meg és "érvényesül" a személyi szabadság. Világos, hogy a - valláserkölcsi meggondolásoktól eltekintve is - az ember a társadalomban számtalan szokáshoz, írott és íratlan törvényhez alkalmazkodik, tabuk és elfojtások korlátozzák szabadságát, még az öröklött hajlamok, a kényszerű helyzetek többé-kevésbé determináló hatásain túl is. Az igazi szabadság a szeretetből fakad és a szeretet felé tendál; de lendületét számtalan tényező fékezi. Ezt tudatosítanunk kell, ha realisták akarunk lenni. Valaki szellemesen így jellemezte a modern ember irrealizmusát, aki nem akarja elfogadni korlátáit (végességét), és nem akar áldozatot hozni a nagyobb lelki szabadságért: keres, anélkül, hogy találni akarna; fogyni akar, anélkül, hogy lemondana a jó ételekről; szeretkezni akar, de gyermeket nemzeni nem; társadalomban akar élni súrlódások nélkül; atyának nevezi magát, anélkül, hogy valakinek fia lenne; próféta akar lenni minden kellemetlenség nélkül. A "koffeinmentes kávé” lehetne a jelképe. Mindez nem idegen témánktól, hiszen az igazi realizmus, vagyis a valódi emberi állapot felmérése elengedhetetlen, amikor az Isten és ember közötti kapcsolatokról, illetve az emberi erőfeszítés megszenteléséről van szó. A hívő állapota nem tiszta szabadság, éppen mivel testben 7
