Szolgálat 79. (1988)

Eszmék és események - Levelesládánkból

Katalinra és a jelen század kiválasztottjaira.... És a szent édesanyák neveltek szent papokat, apácákat és nagy embereket... Bár én is érzem a sekrestyében, hogy senkinek néz a plébános úr, mégis ezt felajánlva a lelke üdvéért, vagy az ő apostoli fáradozásaiért, bízom, hogy világokat mozgathatok meg. Hiszen a megalázottat az Isten felemeli. Valahol-.valaki új kegyelmet kap. Ezért vagyok megelégedett, es áldom az Urat minden időben. (Szerzetes nővér, vidékről)- A Szolgálat 77-es száma kitűnő! Puskely Mária cikke kívánkozik első helyre, amennyiben egy régóta ápolt gondolatomat fejti ki. A paphiány miatt a lelkivezetés munkáját meg lehet osztani, hiszen az ortodoxiában is a sztárecek - nem papok - végzik, bizonyára máig is szép eredménnyel. Sőt: a munkát nemcsak lehet, de meg kell osztani, ha azt akarjuk, hogy a nagy paphiány ellenére is fellendüljön a gyakori gyónás: nemcsak a papok végeznek majd lelkivezetést.

A Dr. Solti cikk is igen nívós, érdekes, jól próbál rendet vágni a sokféle vélekedés sűrűjében. A többi írás is igen jó. Nagyszerű a nők pappászen te lésével kapcsolatos magas szintű dialógus közlése. Roppant tanulságos a téma remek kifejtése és annak bemutatása miatt. így megy végbe egy magas nívójú dialógus. Követendő, nagyszerű példa! (Vidéki pap olvasónk)- Pár sorommal hálás köszönetét szeretnék mondani a Szolgálat legújabb számának és mellékletének megküldéséért. Köszönetemen kívül örömömet is ki akarom fejezni, hogy egy valóban nagyon aktuális kérdést tárgyal. Az "idők jelei" közül az egyik legfontosabb: a nők szerepe az evangelizálásban. Az egyes cikkek nagy szakértelemmel és meggyőző erővel világítják meg a témákat. Bárcsak hazánkban is tartanának a tanulmányok alapján lelkiismeretvizsgálatot azok a paptestvérek is, akiknek ugyan teológiát végzett nők felajánlják odaadó szolgálataikat, de mintha nem is hallottak volna, miről is van szó. Továbbra is egyedül erőlködnek nagyon is kifogásolható katekétikai módszereikkel, ahelyett, hogy igénybe vennék a nők pszichológiailag sokkal alkalmasabb valláspedagógiai közreműködését. (Budapesti paptestvér)

Kezdeményezések egyházközségeinkben- Sikeresen elvégeztem a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatát, valamint megszereztem a hitoktatási képesítést. Mivel egyházközségünkben kisegítő munkát végzek, igen nagy szükségem lenne továbbfejlődésemhez az önök által kiadott művekre. Kisegítő munkáimat térítésmentesen, egyházam iránti hűségből végzem. (Vidéki városból)- Bemutatkozásképpen talán elég annyi, hogy Budapesttől nem messze lakó házaspár vagyunk. Római katolikusok, kapcsolaban egy pesti karizmatikus csoporttal. Jelenlegi nagy gondunk az, hogy plébánosunkat elhelyezték. Igaz, nem teljesen maradtunk pap nélkül, de ritkábban van mise, mert mostani lelkipásztorunknak két plébániája van. így ránk kevesebb ideje jut. Nem keseredtünk el, de tudjuk, hogy nekünk most aktívabban részt kell venni a munkában. Működik egyházközségünkben egy fiatalokból (16-20 évesek) álló csoport (mi 40 évesek vagyunk). Azelőtt plébánosunk minden héten részt vett összejövetelünkön. Az új atya csak két hetenként tud közénk jönni. A másik 2 hétvégének a szervezése ránk hárul.

Ugyanebből a községből a következő levél is érkezett - s minden jel szerint az előbbi levéltől függetlenül:- Mivel a mai egyháznak egyik problémája a paphiány, s nagy községünkben most már csak egy pap van, egyik kedves ismerősöm jelentkezett a Budapesti Hittudományi Főiskolára, hogy a megfelelő képesítés megszerzése után segíthessen az egyházközségi munkákban: hitoktatásban és a kisközösségek hitbeli nevelésében. Szeretnem megértő jóakaratukat kérni: kiadványaikkal támogassák az illető tanulmányait.

78