Szolgálat 79. (1988)

Eszmék és események - Jézus Krisztus gazdagsága (Adalbertus)

férfi), valamint a papok (1986-ban 30), akik azokban az egyházmegyékben vannak inkardinálva, amelyeknek püspöke kánonilag elismerte a közösséget (1986-ban 11 egyházmegye). "Az Emmanuel-közösség kezdettől fogva egyesítette a különféle életállapotú keresztényeket. E kezdeti kegyelemhez való hűségben a közösséget jelenleg is családok, a szüzességben megszentelt hívek és papok alkotják. A karizmák egymást kiegészítő jellege mind a személyes és közösségi megszentelődés, mind az apostoli munka számára különleges gazdagságot jelent és összhangban áll a Il.Vatikáni Zsinat által hangsúlyozott, a szentségre szóló egyetemes meghívással" - hangzik a közösség önvallomása.

Ezek után kérdezhetné valaki: Ügyem mi különleges van egy ilyen közösségben? Hiszen amit mondanak, az mind benne van a Szentírásban és kétezer év óta az Egyház tanítja. Ez igaz, de csak részben. Hiba lenne ugyanis valami rendkívülit keresni a Szentlélek indítására az Egyház kebelén született lelkiségi mozgalomban. Az ilyen és hasonló közösségeknek az a céljuk, hogy az evangéliumi tanítás és az Egyházban jelenlévő karizmák hihetetlen gazdagságából külön hangsúlyt helyezzenek néhány alapvető szempontra. Magatartásuk egyes esetekben, főleg a lanyhák számára "botránykővé" válik, és így sok embert visszavezethetnek az Egyházba. Az Emmanuel-közösség a "leghatásosabb fegyvereket" veti be: szentmise, szentségimádás, közösségi ima, Jézus Szíve tisztelete és Mária közbenjárásának kérése.

Szabó Tamás

(Az "II est vivant!" Emmanuel-dal P. Szabó Ferenc SJ. szíves fordítása.)

JÉZUS KRISZTUS GAZDAGSÁGA

Korunk lázasan keresi a meggazdagodás lehetőségét, Uram! Magam ia gyakran tapasztalom, hogy gondolataim - akaratlanul - a "hőn szeretett pénzen" járnak. Valahogyan a levegőben lóg a fogyasztás igénye, amiként autóink és gyáraink sava. Míg azonban a tönkretett természet már hellyel- közzel idegesít, a féktelen vásárlás ragálya a társadalmi szint és életszínvonal feltételének tűnik, s költekezünk erőnkön felül. Keresetünket kölcsöneink fedezésére fordítjuk. Talán részben érthető is, hisz a hirdetések zavartalan kényelmet és szüntelen "új óhajokat" sugallnak. Minden áru "a legjobb" és "elkerülhetetlenül szükséges”! Nemritkán ilyen hangot ütnek meg: Nem vagyok teljes értékű ember, igazi férfi vagy nő, ha nem utazgatom a bemutatott autóval, nem viselem éppen azt a ruhát vagy nem használom ugyanazon mosóport. Mi történik akkor, ha a hívek és papjaink "egyedüli" óhaja is a "pénzkereset" lesz? Már szenved néhány egyházközség, és még több család emiatt. Hova jut a közösség és az élet minősége, ha így folytatjuk? Eltörpül teljesen az ember? - Uram, szeretném hallani a véleményedet.

69