Szolgálat 79. (1988)
Eszmék és események - Msgr. Lefebvre skizmája
Jóllehet Msgr. Lefebvre szorosan vett követőinek száma csupán pár tízezer személyre tehető, a tőle ezidáig szentelt papok száma kb. 200, a püspökszentelésen pedig csak Msgr. Castro Mayer ny. camposi (Brazília) püspök volt a társszentelő, mégis alkalmasnak találtuk a fejleményekre vonatkozó legfontosabb dokumentumok közlését. Mind a szélsőséges "haladó irány", mind pedig a görcsös ragaszkodás a múlt szép, de a hit szempontjából másodrendű hagyományaihoz szakadáshoz vezethet. Az iratokból láthatjuk, hogy Msgr. Lefebvre nemcsak a "latin misét" akarta (ami a hivatalos misszálék szerint ajánlatos), nem is pusztán a régi liturgikus szövegek használata mellett tört lándzsát (ez egyes esetekben a Szentszék engedélyével lehetséges). A szakadás végső gyökere a II. Vatikáni Zsinat döntéseiben keresendő: Msgr. Lefebvre nem fogadja el ezt az általános zsinatot, és azt vallja, hogy az egész egyház - őt és közvetlen követőit kivéve - letért a helyes útról. Ezért nem engedelmeskedik a pápának, mint az egyházi egység képviselőjének. Msgr. Lefebvre 1987. augusztus 29-én keltezett és 1988. június 15-én közzétett levele Richard Williamsonnak, Bernard Tissier-nek, Bemard Lellay-nek és Alfonso de Gallaretanak. Kedves Barátaim! Mivel Péter székét és a római felelősségteljes hivatalokat antikrisztusok foglalják el, gyorsan halad a mi Umnk országának lerombolása az ő misztikus testén belül is. Különösképpen a szentmise megromlása által, amely pedig a mi Urunk kereszten aratott győzelmének dicsőséges kifejezése: "Regnavit a ligno Deus", és a lelkekre, valamint a társadalomra kiterjedő uralmának forrása. Feltétlen szükségesnek látszik tehát, hogy fennmaradjon és folytatódjék a mi Umnk imádandó áldozata, amíg "országa el nem jön". A szentmise megromlása magával hozta a papságét is, és a mi Umnk, Jézus Krisztus istenségébe vetett hit általános dekadenciáját. Isten életre hívta a X. Szent Pius Papi Testvériséget, hogy megőrizze és megörökítse egyházában a dicsőítő és engesztelő áldozatot. Ezért kiválasztott igazi és jól képzett papokat, akik meg vannak győződve erről a misztériumról. Nekem adta meg a kegyelmet, hogy felkészítsem ezeket a levitákat, és felmházzam őket a papság kegyelmével, az igazi szentmise áldozat fennmaradására, a Trenlói Zsinat meghatározása szerint. Evvel magunkra vontuk az antikrisztus Róma üldözését. Mivel ez a modernista és liberális Róma folytatja a mi Umnk országának lerombolását - amint ezt igazolja az assisi-i találkozó és a II. Vatikáni Zsinat vallásszabadságról szóló liberális téziseinek megerősítése - az isteni Gondviseléstől kényszerítve énem magamat arra, hogy másokra is átmházzam a katolikus püspöki méltóság kegyelmét, amelyet kaptam. Ilyen módon továbbra is fennmaradhat az egyház és a katolikus papság az Isten dicsőségére és a lelkek javára. Ezért, meggyőződve arról, hogy eljárásommal egyedül Isten akaratát teljesítem, e levéllel felkérlek titeket arra, fogadjátok el a katolikus püspöki méltóság kegyelmét, amelyet már más alkalmakkor is kiszolgáltam papoknak. Abbati a reményben adom ál ezt a kegyelmet, hogy mihelyt Szent Péter székét egy teljesen katolikus utód foglalja el, eléje terjeszthetitek püspökségetek kegyelmét, hogy megerősítse. 61
