Szolgálat 79. (1988)
"Ne uralkodjék testeteken a bűn!"
NE URALKODJÉK TESTETEKEN A BÚN! "Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak", inti Szent Pál a római híveket (Róm 6,12). S folytatja: "Adjátok magatokat Isten szolgálatára" (uo. 13). Minden korra érvényes keresztény életelv. A cél pozitív: Isten és az emberek szeretetteljes szolgálata, a bőségesebb élet (Jn 10,10). Az ember szíve azonban könnyen a földhöz ragad, s ezért: "Ami belőle származik, az teszi... tisztátalanná" (Mk 7,15). Ha kicsit is nyílt szemmel nézzük környezetünket és saját életünket, őszintén meg kell állapítanunk: Szent Pál sürgetése ma sem vesztett jelentőségéből. Ellenkezőleg minden arra mutat, hogy kívánságaink egyre inkább eluralkodnak rajtunk. A fogyasztásra berendezkedett társadalom kínálatai, hirdetései elemi erővel zúdulnak ránk. Szinte állandó harcot szítanak jobbik énünkkel és közvetlen hozzátartozóinkkal, hogy mégis vegyük meg azt, "ami nélkül már senki sem élhet". A rideg munkahely, a szűkös lakásviszonyok nagyfokban kielégületlenül hagyják alapvető s jogos emberi igényeinket. A közfelfogás egyre kevésbé magasztalja az igazi értékeket; csak a látszat csillog a múlandó tündököl. Milliók pedig még azt sem tudják, hol találhatnának eligazítást, biztosabb utat. Az eredmény megdöbbentő: Egyre több ember nyúl a különböző kábítószerek után, hogy "legalább így lehessen boldog." Első pillanatra egyes olvasóink azt gondolhatnák: Hála Istennek, ez a kérdés nem érint engem, én szabad vagyok pszichikailag lelkileg. Ezért legfeljebb szánakozva tekint azokra, akik rabjai lettek szenvedélyeiknek. Heinrich Rothaus tanulmánya azonban gondolkodásra ösztönöz mindannyiunkat: A szenvedélybetegségek az idők jelei. Vagyis Isten ezeken keresztül is szól hozzánk. Fel kell tehát tennünk a kérdést: Miért szaporodik egyre inkább azok száma, akik nem képesek uralkodni szenvedélyeiken? Mi a kötelességünk velük szemben? Mit tanulhatunk azoktól, akiknek sikerült megtérniük, kiszabadulni a szenvedélyek karmaiból? Benkő Antal cikke két lépéssel tovább vezet. Utal arra, hogy nemcsak a szorosan vett drogosok vagy alkoholisták a szenvedélyek rabjai, hanem a nikotin, a munka, a tévé stb. is gúzsba köthet. Amikor pedig vázolja azokat a mechanizmusokat, amelyek a "pótlékok" kereséséhez vezetnek, figyelmeztet arra is, hogy mindanyiunkat fenyeget a szenvedélyek rabságának veszedelme. A skolasztikus filozófia szóhasználata szerint a szenvedélyeket (passiones) jóra is használhatjuk: testünk különböző energiák forrása. Döntő, hogy a négy sarkalatos erény: az okosság igazságosság erősség és 3
