Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Puskely Mária: Hithirdető a "magyar Afrikában"

Három nappal később tüdővérzéssel együttjáró fulladás vetett véget életének.

"Ó, megérthetetlen, megmérhetetlen, végtelenül irgalmas, édes gyengéd szeretet, add, hogy egészen tied legyen szívem egész életemben, neked zengjen hálát lelkem, add, hogy elmerüljek benned, elégjek lángjaid között, egyetlen szerelmem!"

A rákoskeresztúri temetőben helyezték nyugalomra, majd 1939-ben, amikor elkészült a tiszaújfalusi zárdatemplom, exhumált földi maradványait a templom kriptája fogadta be. Ekkor hangzott el többek között ez a méltatás:

"Élete példakép volt mindazok számára, akiknek hivatásuk, hogy a nép vezetői, gondozói legyenek. Amikor 1922-ben munkáját megkezdte, az bizony akkor nem jelentett dicsőséget. A falukutatás akkor még nem volt divat. Ő nem szónokolt, cikkezett, hanem ott segített, ahol látta a bajt, az elhagyatottságot. Az eszme és a tett egy volt nála.... És most hozzátok fordulok, Skolasztika testvéreihez és leányaihoz. Akik felfogtátok szemének utolsó sugarát, pillantását, akiknek karjaiban halt meg: a tüzet ápoljátok, elhamvadni ne engedjétek, ki ne oltsátok. Reátok hárul a nagy felelősség, hogy munkájának lendülete meg ne torpanjon, hanem mind serényebb erőfeszítésekre serkentse a népért fáradozókat!"

Egyszer volt, hol is volt, hol is lesz...?

67