Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: "Tudom, kinek hittem"
műtőasztalára, minden ember szíve meggyógyul, aki csak hisz benne: a kőszívek kicserélődnek meleg, szerető emberszívekké, amelyek már engedik, hogy Jézus vonzhassa őket; megszületik a szeretet-kapcsolat Isten és ember között. Beteljesedik az ígéret: "Beléjük helyezem, a szívükbe írom a törvényemet, és Istenük leszek, ők pedig az én népem" (Jer 31,33). Az ember most már képes Isten akarata szerint élni, valamint békében és szeretetben embertársaival. így hat ez az isteni nyitott-szív operáció. "Szeretet az Isten. Mindenki, aki szeret, Istentől való" (ÍJn 4,7-8). Egyetlen szeretet létezik tehát: amellyel Isten szeret, mert Ő maga a szeretet. Minden igazi szeretet tőle származik, s amikor képesek vagyunk igazán szeretni, Istenből van bennünk valami. A legkisebb szeretet is a megváltás gyümölcse, a megváltás csodája; annak bizonyítéka, hogy a kőszív helyett már meleg emberszív dobog bennünk. "Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást" (Jn 13,35). Az igazi szeretet új elem a világban. Valami, ami Jézus jöveteléig ismeretlen volt: valami, ami az ő öröksége, hagyatéka, jelenléte a világban: "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). Azért új a szeretet parancsa, mert csak Jézus megváltása révén vált számunkra lehetségessé, hogy igazán szeressünk. "Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást" (Jn 13,34). A szeretet az a szabadság, melyet Jézus kiontott vére adott nekünk: képesek vagyunk kitörni magányunk és elszigeteltségünk börtönéből, kinyúlni a másik ember felé, felfedezni benne a testvért, felfedezni benne a mennyországunkat. A megváltás gyümölcse a szerető testvéri közösség: az Egyház. Amint csoda a szeretet, úgy csoda a "testvéri" közösség, a "helyi egyház", valamint a titkos szálakkal minden keresztényt egységbe vonó, összetartó "világegyház". Az igazi szeretet megvalósítása és az erre való képesség is egyfajta megtapasztalása a megváltásnak. A beteljesedés John Steinbecknek, a Nobel-díjas amerikai írónak van egy megrázó elbeszélése egy húszéves fiúról, akivel - vélt vagy valós vétekért - egy banda le akar számolni. Felhevülve ér haza a fiú, és kéri anyját, csomagoljon számára elemózsiát, mert menekülnie kell. Perceken belül el is hagyja a házat lóháton. Két napig megy, mind beljebb és beljebb a hegyek közé, de úgy látszik, üldözői nyomában vannak, mert egyszerre lövés süvít el felette, s leviszi a fiú kalapját. Ettől kezdve felgyorsul az embervadászat irama, ami a fiú számára holmijának fokozatos elvesztését jelenti. Kilövik alóla a lovát, elhullik a kése, leteszi kiürült kulacsát, elmarad az ételes zsákja is. Mikor elfogy a tölténye, puskáját hagyja el: már nincs semmije, csak a puszta élete; s amikor óvatlanul kilép egy szikla mögül, úgy lövik le, mint egy kóbor kutyát. , Az elbeszélés hűen illusztrálja Jézus szenvedés-történetét, hisz számára is a földi élet mindenének és mindenkijének fokozatos elvesztése 40
