Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Béky Gellért: Vágy a megváltás után
(ön)tudatában. Részben a nagyon is dogmatikus színezetű tudományba vetett vak hiten, részben pedig a vallásról alkotott torz és önkényes elképzelésen alapszik. Igen sok esetben azonban se a vallást, se a tudományt nem ismerő ember fölényes rögeszméje képében kísért. Japánban is dívik ez a felfogás. Azonban nyilvánvaló, hogy csak a nyugati materialista ideológia hatása, s nem igazi japán vagy keleti hagyomány. Tudvalévőén Japán ma világviszonylatban is élen jár a természettudományokban, főleg a technológia terén. S mégis éppen ebben az országban, ahol már a gyerekek is komputerekkel játszanak és sokan már a 21. században élnek és álmodnak, újévkor tíz- és tízmilliók keresik fel a sintoista és buddhista templomokat, hogy leróják hálájukat az elmúlt év sokféle kegyelméért és áldást kérjenek az újesztendőre. Legtöbbjüknél ez nem egyéb hagyományos szokásnál, amely azonban ahelyett, hogy lassan feledésbe menne, egyre jobbam erősödik. Gyakran csupán a bajban lévő ember segélykiáltása, amit hamar elfelejt, mihelyt jól megy a dóka. Mégis kell valami igazi hitmagnak lennie a tömeghit ilyen kirívó megnyilatkozása mögött, még ha első pillanatra egy ideiglenes, kellemes földi paradicsom olcsó bebiztosításának tűnhet is. Szemben a halállal... Jó tíz évvel ezelőtt a majd tízmillió hívőt számláló Szókagakkaj (új, kissé harcias szellemű, magát buddhistának valló japán szekta) fegyverszünetet kötött a japán kommunista párttal, amellyel addig hadilábon állt. Az egyik legnagyobb japán hetilap is közölte a megállapodás szövegét és körülményeit. Miyamoto, a párt főtitkára kijelentette többek közt, hogy "addig, amíg az emberi szenvedés és a halál problémája fönn áll (és ugyan melyik társadalmi szervezet, milyen kormányforma lesz képes ezt a kettőt végérvényesen kiküszöbölni?), addig a vallásnak is lesz létjogosultsága." Nem mintha a vallás kizárólagosan vagy főképpen a szenvedés és a halál körül forogna. Az Istentől jövő üdvösség reménysége nélkül pedig akár a világ végéig viaskodhatna a vallás ezekkel a létkérdésekkel. Viszont helyesen utalt Miyamoto olyan jelenségekre, amelyeket semmiféle tudományos haladás vagy evilági ideológia, de még a legrafináltabb dialektika sem képes el- haügattatni és mégkevésbé megoldani. Talán ez az oka annak, hogy nekünk itt Japánban a temetésen van a legfigyelmesebb hallgatóságunk. Gyakran megtörténik, hogy valamelyik férfi-hívőnk gyászmiséjére kivonul a gyár vagy a vállalat küldöttsége: ismerősök, barátok. Tele van a templom csupa férfméppel. Legtöbbje talán először teszi be lábát katolikus templomba. Szemük csak úgy tapad a szertartásokra; a szentírási szakaszok olvasásakor, a prédikáció alatt meg csupa fül a hallgatóság: ugyan mit mond, mit hisz az Egyház a halállal kapcsolatban? Erről ugyanis nem illik beszélni a mindennapi életben. A "halál" szót (japánul "si") sem szívesen ejtik ki a japánok. S mivel a négy (4) japánul szintén "si" (csak más jellel írják), nincs négyes 28
