Szolgálat 78. (1988)
Halottaink - Fr. Domanits József SJ (B. S.) - Pinezich Rudolf Rezső (Volt kispapja, Horváth Géza)
családban. Tizenketten voltak testvérek, akik közül hatan szép kort értek meg. Kicsi korában sokat betegeskedett, ezért elküldték levegőváltozásra és német szót tanulni a bécsi rokonokhoz. Két osztályt itt végzett el, majd úgynevezett "csere-gyerekként" Csornán járt elemi iskolába, hogy a magyar nyelvben is nagyobb jártasságra tegyen szert a gimnázium előtt. Jó hasznát vette később a háromnyelvűsegnck. Gimnáziumot a közeli Sopronban, a bencések irányította Katolikus Főgimnáziumban végezte 1901 és 1909 között. A jeles érettségi bizonyítvánnyal a zsebében Győrbe utazik, és felvételét kéri az akkor frissen épült Duna-parti új szemináriumba. Négy év múlva, Péter-Pál ünnepén, egy nappal 23. születésnapja előtt szentelik pappá. Ujmisésként, 1913-ban Tatabányára kerül bányászlelkésznek. A háború kitörésének napjaiban ő is megkapja behívóját, és tengerészlelkészi beosztásban végigszolgálja a háború négy évét. löbb tengeri csatában is részt vett, de ezekről nem szívesen beszélt. Hazatérve a papi élet csendjét fokozottabban igényli. Leszerelése után püspökétől falusi beosztást kér. 1918-ban meg is kapja Győr közelében a kisbaráti plébániát. Ott marad 28 évig, az 1500 lakosú, szúimagyar és katolikus falu buzgó lelkipásztorának. Igazi papi lélek a falusi pasztorációban. Szentbeszédeit nagyon szerették hallgatni. Akik a gyón kiadású országos folyóiratot, az "Evangéliumot" ismerték, gyakran találkozhattak a közölt szentbeszédek írói között a Pinezich R. névvel. Kitűnő hitoktató volt, tudott a gyerekek nyelvén, és nagyszerűen működött a Kálót, a leánykor, a hitbuzgalmi egyesületek munkájában. Megtanult harmóniumozni és vizsgát tett énekkarvezetésből. Megyei versenyeken, országos dalos találkozókon aratott sikert a Kiskaráti Katolikus Dalkör. Amikor kellett, tudott kemény és határozott lenni. Később kerületi esperes lett és tanfelügyelő a katolikus iskolákban. Népét a második világháború legnehezebb éveiben sem hagyta el, annak ellenére, hogy megkísértette őt is az időközben létrejött soproni országhatár és az azon túli szülőház vonzása. 1946-ban Papp Kálmán megyéspüspök a győri Papnevelő Intézet rektorává nevezte ki, a megújított elöljárói kar élére. Falusi lelkipásztorból kispapok nevelője, teológiai doktorok főnöke?! A teológiai szakterületen a Hittudományi Főiskolát, prodirektorként, egy kiváló teológiai doktor vezette, de a Szeminárium életet, a kispapok nevelését az új püspök a háború után erre a nagyszerű "falusi" lelkipásztorra és erényes papra bízta. Az intézkedés helyességét igazolta, hogy egy év múlva mindenki természetesnek vette Pinezich Rezső rektorságát és kanonoki kinevezését. A kispapok kimondottan szerették, de tisztelték is. Az elöljárótársak elismerték a képzett vezetőt, hiszen mint zsinati vizsgáztató, teológiailag mapas jártasságot igazolt, kateketikai óráit kitűnően vezette, szellemi, lelki felkészültségénei csak alázata volt nagyobb. Hat éven át zavartalanul végezte feladatát, mígnem a külső események kihatottak a szeminárium belső életére is. Átköltöztünk a régi szeminárium épületébe, és a szeretett "rektor bácsit" (így neveztük egymás között) kommentár nélkül leváltották. Ekkor mutatkozott meg igazi, erős jelleme. Kanonoki lakását maga takarította, még a padlót is sikálta. Egyedül élt, háztartás nélkül, kifőzdében ebédelt, de nem lett remete. 1953-tól a püspöki szentszék bírája lett, aktahegyeket dolgozott át, nagy lelkiismeretességgel, egyházjogi szakértelemmel, évtizedeken át, késő öregségéig. A kaplánvizsgákon is találkoztunk régi rektorunkkal, mint zsinati vizsgáztatóval. Legnagyobb megbízatásának tekintette az 1958-ban kapott "penitenciárius kanonoki" hivatalát. Csaknem 30 esztendőn át, egészen haláláig, a legnagyobb lelkiismeretességgel látta el a székesegyházba járó papok és hívek gyóntatását Minden nap reggel 6-kor misézett, és tízig ott ült a helyén, 95 évesen is, este pedig legalább egy órát. Vasárnap hajnaltól fél kettőig, étlen-szomjan, míg az utolsó misét be nem fejezték. Csak az utolsó években kellett időnként segíteni neki. Hivatásának tekintette azt is, hogy a győri egyházmegyében élő horvát ajkú híveket a Szűzanya győri Szentélyében mindig szeretettel fogadhassa, és anyanyelvükön köszönthesse és szolgálja. Utolsó nagy vállalkozása Kismartonba, szülőhazájába vezetett, és ott lehetett DDr László István kismartoni megyéspüspök úr 1986. július 1-én tartott aranymiséjén, mint a jubiláns 50 évvel azelőtti újmisés szónoka. Sokat imádkozott'a jó halál kegyelméért, hangosan fohászkodva. Szeptember 2-án temettük. Volt kispapja, Horváth Géza 104
